A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézete stratégiai jövők programjának vezetője
A jövőt nézni legegyszerűbben lineárisan lehet. Ez a legkényelmesebb. A mai trendeket, folyamatokat extrapoláljuk: ez és az lesz 2050-ben vagy akár 2100-ban, ezért ezt vagy azt már ma szükséges vagy nem szükséges meglépni.
A nyugati diskurzus sokszor beszél a munkaerőhiányról és az elöregedésről mint a két legerősebb érvről az „elkerülhetetlen” tömeges bevándorlás mellett. A valóság viszont az, egyáltalán nem biztos, hogy a munkaerőhiány miatt elkerülhetetlen további tízmilliók letelepedése Európában. Egyrészt van egy praktikus válasz: be lehet hozni a munkaerőt korlátozott időszakra család nélkül. Csak akarat kell hozzá, mert jelentkező van bőven. De ennél fontosabb, hogy nem lineáris a fejlődés, se az automatizáció, se az egészségügy területén. Ez a két terület pedig átrajzolhatja egyrészt a demográfiát, másrészt a munkaerőpiacot.