Magyar vadászgépek védik Horvátország légterét
A magyar Gripenek az ország északi és belső, szárazföldi része feletti légtért veszik át.
Egykori kikötővárosunk, Fiume nem csak a kikötőbakok felirataiban őrzi magyarságát: apró magyar közössége mellett a helyi horvátok is egyre inkább elismerik a dualizmus, a „magyar aranykor” örökségét.
Nyitókép: Osztrák-magyar hadihajók Fiume kikötőjében 1913-ban
Fotó: Fortepan/Hanser Mária
Egykor a Magyar Királyság kapuja volt a tenger felé, a horvát és az olasz lakosság mellett a magyarok is jelen voltak benne és nyomot hagytak rajta. „Trieszt mellett Fiume jelentősége az Osztrák Kelet-indiai Társaság felszámolása után, III. Károly királysága idején nőtt meg; a város szabadkikötői státuszt kapott, ami az ipar fellendülését is magával hozta” – avat be a kezdetekbe röviden Pelles Márton közgazdász, gazdaságtörténész, a térség kutatója. 1764-ben megépült az út Magyarországról Fiuméba, és elkezdett özönleni a magyar áru. 1779-ben lett Magyarország része, de később még többször változott a hovatartozása. Az 1868-as horvát–magyar kiegyezéstől datálják a város félszázados aranykorát, hiszen „Magyarországnak volt érdeke fejleszteni” – magyarázza Pelles. Fiume a reformkorban és az Osztrák–Magyar Monarchia idején épült meg olyannak, amilyennek most ismerjük: hatalmas léptékű iparfejlesztés és beruházás zajlott, amiben a hazai politikai elit többsége egyetértett. Fiume az első városok között volt, ahol Budapest után villamosvonal létesült, itt működött a Monarchia első kőolaj-finomítója, itt fejlesztették ki a ma is használatos torpedót, volt hadihajógyár, papírgyár, óriási gazdasági fejlődés jellemezte a települést – ugyanakkor százezrek indultak innen az Újvilágba, emléküket a Kivándorló szálloda őrzi.