Forgatókönyvek

Nyitókép: Bulent Kilic/AFP

„Az elmúlt hatvan év során az egymást követő nemzedékek elhitték ezt, és most kell rádöbbenünk, hogy nincs és nem is lehet semmi, ami kizárhatná az emberiség önmegsemmisítését. Illetve egy »dolog« azért van, pontosabban lenne, és ez nem más, mint az egyetemes szeretetre épülő bizalom, de mivel a világ »nem létező« urai cinikus röhögéssel fogadnának minden erre irányuló törekvést, így bár e »nem látható« erőnek a látható világban üzemeltett bábfigurái hajlamosak szemforgató módon állandóan az örök emberi értékekre hivatkozni, ami történik, az minden létező érték brutális lerombolása.

De térjünk rá most már a felszínen orosz–ukrán háborúként elnevezett világháborút generáló konfliktusra, és annak logikailag felvázolható forgatókönyveire.

Az első forgatókönyv szerint a világot meghatározó uralmi szereplők között olyan átfogó békerendszer kidolgozása kezdődik el, ami tartós nyugalmat, és prosperitást teremt a térségben és egyúttal egész Európában. Volt már erre példa, a vesztfáliai békerendszer, ami 1648-ban a harmincéves háború után teremtett tartós békét, a Szent Szövetség, amely 1815 után és a jaltai szerződés, ami arra is képesnek bizonyult, hogy majdnem fél évszázadon át az atomfegyverek korában is működjön. Fontos hozzátenni, hogy minden békerendszer akkor tud tartós lenni, ha feltárja az adott világhatalmi berendezkedés struktúradinamikáját, és erre építve képes az együttműködés kölcsönösen előnyös rendszerét fenntartani, amelyben, hogy újra ezt az avítt fogalmat hívjuk elő, létezik a bizalomnak az a minimuma, amely nélkül minden egyezség elbukik. Ez a világ mai helyzetében a csodák birodalmába tartozik, és az elemzés is igen kis valószínűséget jósol neki.

A másik forgatókönyv a tűzszünet, amely »befagyott konfliktusként« legalább ideiglenesen képes a pusztítás legvéresebb fázisát felfüggeszteni. Ennek valószínűségét már sokkal nagyobbnak látják az elemzők, de hangsúlyozzák, hogy ha létre is jön, nagyon instabil képződmény lesz, mert szinte bármelyik pillanatban visszaléphetnek a felek, állandó provokációk közepette a véres fázisba. Ami igazán érdekes az elemzésben az az, hogy a bárki is lesz az elnök, feltételezésük szerint van esély arra, hogy az amerikai birodalom »kiszáll« a konfliktusból, amely már ma is »deficites« projekt az impérium számára. Igaz, e visszavonulás esélyét nagyobbnak látják Trump megválasztása esetén, de egy demokrata elnök esetében sem zárják ki.”

***