A meg nem értés emlékezete

Az egyik legkiválóbb kollégával viccelődtünk még tavaly a diplomáciai egyezmények leggyengébbikén, a memorandum of understandingen. A semmilyen jogi kötőerővel nem bíró, de diplomáciai egyeztetések során sűrűn használt egyezménytípus nem sokkal több közös szándéknyilatkozatnál, így hát a kolléga vette magának a bátorságot egy kis pikírt szabad fordításra: a memorandum of understanding annyi mint „a megértés emlékezete”, írott mementó arról, hogy a felek valaha valamiben minden további következmény nélkül egyetértettek.

Sűrűn eszembe jut ez az anekdota, amikor mostanában Brüsszelben járok, márpedig járok ott sokat. Magyarország sokadik évnyi brüsszeli kalandtúráján végigtekintve mást sem látni, mint a meg nem értés emlékezetét. Gondol ezen a kontinensen 20-40 százaléknyi választó – mindenképpen kisebbség, éve válogatja, mikor mekkora, de alapvetően több tíz millió ember, sokkal több, mint ahányan az európai zöldmegállapodásban, a European Green Dealben hisznek – valamit háborúról, migrációról, erről-arról. S azt látja, hogy az álláspontja nemcsak érvényesülni nem tud, de kompromisszum alapját sem tudja képezni. Nemcsak a jobboldali álláspont vált a fősodor számára elfogadhatatlanná, hanem még a gondolatsor is, amelyen keresztül erre az álláspontra jutottunk.