Elismerték Palesztinát: a spanyol baloldal szabadjára engedte az Izrael-ellenességet

Fotó: Pierre-Philippe MARCOU / AFP

Spanyolország két másik európai országgal, Írországgal és Norvégiával együtt elismerte Palesztinát. Miért érezte szükségét a spanyol kormány, hogy éppen most hozza meg ezt a döntést?

A spanyol diplomácia mindig is erős szimpátiával tekintett a palesztin érdekekre és általánosságban erős kapcsolatokat ápol az arab világgal. Ha a mostani döntés konkrét indokait keressük, akkor kézenfekvőnek tűnhet, hogy ezzel 

Ma Spanyolországban az iszlám a második legnagyobb vallás. De a valódi okok még ennél is prózaibbak. Egyrészt Pedro Sánchez szocialista kormányfő minden témát megragad, hogy elvonja a közvélemény figyelmét a felesége ellen befolyással való üzérkedés miatt folyó nyomozásról, ehhez pedig ideálisnak tűnt a gázai konfliktus kérdése, nem utolsó sorban azért, mert a spanyol, döntően baloldali nyilvánosságban már-már félelmet keltő módon váltak dominánssá az Izrael-ellenes, nem egyszer antiszemita indíttatású vélemények. Aki a fősodratú médiából tájékozódik Spanyolországban, az a Hamász terrorszervezetről és bestiális cselekményeiről alig hall, ellenben hosszasan ecsetelik nekik az „Izrael által okozott szenvedéseket”. Az Izrael-ellenes uszítás ma lényegében a spanyol közbeszéd része.

Miben nyilvánul meg ez az Izrael-ellenes uszítás?

Egyfajta licit zajlik a baloldali-szélsőbaloldali spanyol és nemzetiségi pártok között, 

A legnagyobb port a kisebbik kormánypárt vezetője, a szélsőbaloldali miniszterelnök-helyettes, Yolanda Díaz kavarta, aki videóüzenetében erkölcsi minimumnak nevezte Palesztina elismerését, videóját pedig a palesztin nacionalisták egyik jelmondatával zárta: „Palesztina szabad lesz a folyótól a tengerig”. Ez a jelmondat lényegében a zsidó állam elpusztítására szólít fel. Ez a mára több szervezetre oszlott spanyol szélsőbalos körökben egyébként is előszeretettel használt jelmondat, de hogy ezt egy miniszterelnök-helyettes mondja, arra még nem volt példa. Sem Pedro Sánchez, de a kormány más tagja sem határolódott el a kormányfő-helyettes kijelentésétől. Viszont a spanyol baloldal széléről többen követelik azt is, hogy a miniszterelnök szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel és ítélje el, nyilvánosan minősítse népirtásnak az izraeli hadműveleteket. Ezekhez képest visszafogott álláspont Pedro Sánchezé, aki „csak” elismerte a palesztin államot. Izrael válaszul konzultációra hazarendelte madridi nagykövetét, az izraeli spanyol nagykövetségnek pedig megtiltotta, hogy konzuli szolgáltatásokat nyújtson palesztinoknak.

Az Izrael-ellenes retorika csak a baloldali elit ügye vagy a spanyol társadalomban is általános?

Erősen tetten érhető a spanyol társadalomban is. Számtalan tüntetés van Izrael ellen, Palesztina mellett, nemcsak a nagyvárosokban, hanem a vidéki kisvárosokban is. Ezeknek a tüntetéseknek rendszeres kellékei a palesztin zászlók mellett a szocialista/kommunista jelképek, és paradox módon a szivárványos zászlók is. Érdekesség, hogy jellemzően nem a muszlimok vonulnak utcára Izrael ellen, hanem a spanyol baloldal. Szerencsére mindezidáig nem lehetett olyan erőszakos jeleneteket látni Spanyolországban, mint hasonló amerikai vagy brit megmozdulásokon. 

A spanyol rektori konferencia például kiadott egy állásfoglalást, amelyben arra buzdítja a spanyol egyetemeket, hogy szakítsanak meg minden együttműködést azokkal az izraeli egyetemekkel, kutatóintézetekkel, amelyek nem ítélik el az „izraeli népírtást”.

Lehet azt mondani, hogy a spanyol baloldal Izrael-ellenes, akár antiszemita?

Nem új jelenségről beszélünk. Például, amikor Obama elnök 2016-ban Madridba látogatott, az Egyesült Baloldal nevű kommunista párt egy olyan karikaturisztikus plakátot terjesztett, amelyen egy fekete ember egy pajeszt és kipát viselő ember zsebébe éppen pénzt tesz. 

Gondoljunk csak Marxra vagy a szovjet blokk cionista pereire. Ebből a kommunista örökségből indult a mai spanyol szélsőbaloldal is, amely a Podemos felfutásával élte a fénykorát a 2010-es években. Köztudott, hogy a Podemos elindulásához annakidején Venezuelából és sokak szerint Iránból is kapott támogatást. Az új-marxista „woke” ideológia által uralt mai spanyol baloldal és a fősodratú média csak felerősíti ezeket az Izrael-ellenes érzéseket. Mindezt nehezen tudja ellensúlyozni a jobboldali nyilvánosság, a karakteres megnyilvánulásokat jó egy évtizede más témában is kerülő Néppárt, de az Izrael mellett egyértelműen kiálló konzervatív VOX is, amelynek elnöke, Santiago Abascal tegnap, amikor a spanyol kormány elismerte Palesztinát, szimbolikus látogatást tett Izraelbe, ahol fogadta őt Netanjahu miniszterelnök.