Szocialista támogatással épül kínai akkugyár Spanyolországban, a sajtó „zöld paradicsomról” cikkezik
Zöld gigaprojektként ír az El Mundo spanyol lap az országban épülő kínai akkumulátorgyárról.
A Spanyolországban általánossá vált Izrael-ellenes baloldali hergelés, valamint a felesége elleni korrupciós vádakról való figyelemelterelés vezethette arra a spanyol szocialista miniszterelnököt, hogy elismerje Palesztinát. Villáminterjúnk Farkas Vajkkal, az Alapjogokért Központ madridi irodavezetőjével.
Fotó: Pierre-Philippe MARCOU / AFP
Spanyolország két másik európai országgal, Írországgal és Norvégiával együtt elismerte Palesztinát. Miért érezte szükségét a spanyol kormány, hogy éppen most hozza meg ezt a döntést?
A spanyol diplomácia mindig is erős szimpátiával tekintett a palesztin érdekekre és általánosságban erős kapcsolatokat ápol az arab világgal. Ha a mostani döntés konkrét indokait keressük, akkor kézenfekvőnek tűnhet, hogy ezzel
a jelenlegi szocialista-szélsőbaloldali kormánykoalíció a Spanyolországban élő közel 2,5 millió muszlim szavazónak is gesztust tett.
Ma Spanyolországban az iszlám a második legnagyobb vallás. De a valódi okok még ennél is prózaibbak. Egyrészt Pedro Sánchez szocialista kormányfő minden témát megragad, hogy elvonja a közvélemény figyelmét a felesége ellen befolyással való üzérkedés miatt folyó nyomozásról, ehhez pedig ideálisnak tűnt a gázai konfliktus kérdése, nem utolsó sorban azért, mert a spanyol, döntően baloldali nyilvánosságban már-már félelmet keltő módon váltak dominánssá az Izrael-ellenes, nem egyszer antiszemita indíttatású vélemények. Aki a fősodratú médiából tájékozódik Spanyolországban, az a Hamász terrorszervezetről és bestiális cselekményeiről alig hall, ellenben hosszasan ecsetelik nekik az „Izrael által okozott szenvedéseket”. Az Izrael-ellenes uszítás ma lényegében a spanyol közbeszéd része.
Miben nyilvánul meg ez az Izrael-ellenes uszítás?
Egyfajta licit zajlik a baloldali-szélsőbaloldali spanyol és nemzetiségi pártok között,
hogy ki tud erősebb Izrael-ellenes nyilatkozatokat tenni.
A legnagyobb port a kisebbik kormánypárt vezetője, a szélsőbaloldali miniszterelnök-helyettes, Yolanda Díaz kavarta, aki videóüzenetében erkölcsi minimumnak nevezte Palesztina elismerését, videóját pedig a palesztin nacionalisták egyik jelmondatával zárta: „Palesztina szabad lesz a folyótól a tengerig”. Ez a jelmondat lényegében a zsidó állam elpusztítására szólít fel. Ez a mára több szervezetre oszlott spanyol szélsőbalos körökben egyébként is előszeretettel használt jelmondat, de hogy ezt egy miniszterelnök-helyettes mondja, arra még nem volt példa. Sem Pedro Sánchez, de a kormány más tagja sem határolódott el a kormányfő-helyettes kijelentésétől. Viszont a spanyol baloldal széléről többen követelik azt is, hogy a miniszterelnök szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel és ítélje el, nyilvánosan minősítse népirtásnak az izraeli hadműveleteket. Ezekhez képest visszafogott álláspont Pedro Sánchezé, aki „csak” elismerte a palesztin államot. Izrael válaszul konzultációra hazarendelte madridi nagykövetét, az izraeli spanyol nagykövetségnek pedig megtiltotta, hogy konzuli szolgáltatásokat nyújtson palesztinoknak.
Az Izrael-ellenes retorika csak a baloldali elit ügye vagy a spanyol társadalomban is általános?
Erősen tetten érhető a spanyol társadalomban is. Számtalan tüntetés van Izrael ellen, Palesztina mellett, nemcsak a nagyvárosokban, hanem a vidéki kisvárosokban is. Ezeknek a tüntetéseknek rendszeres kellékei a palesztin zászlók mellett a szocialista/kommunista jelképek, és paradox módon a szivárványos zászlók is. Érdekesség, hogy jellemzően nem a muszlimok vonulnak utcára Izrael ellen, hanem a spanyol baloldal. Szerencsére mindezidáig nem lehetett olyan erőszakos jeleneteket látni Spanyolországban, mint hasonló amerikai vagy brit megmozdulásokon.
De az amerikaihoz hasonlóan a spanyol egyetemi világban is sok szószólója van az Izrael-ellenességnek.
A spanyol rektori konferencia például kiadott egy állásfoglalást, amelyben arra buzdítja a spanyol egyetemeket, hogy szakítsanak meg minden együttműködést azokkal az izraeli egyetemekkel, kutatóintézetekkel, amelyek nem ítélik el az „izraeli népírtást”.
Lehet azt mondani, hogy a spanyol baloldal Izrael-ellenes, akár antiszemita?
Nem új jelenségről beszélünk. Például, amikor Obama elnök 2016-ban Madridba látogatott, az Egyesült Baloldal nevű kommunista párt egy olyan karikaturisztikus plakátot terjesztett, amelyen egy fekete ember egy pajeszt és kipát viselő ember zsebébe éppen pénzt tesz.
A kommunista gondolati világtól sosem állt távol az antiszemitizmus.
Gondoljunk csak Marxra vagy a szovjet blokk cionista pereire. Ebből a kommunista örökségből indult a mai spanyol szélsőbaloldal is, amely a Podemos felfutásával élte a fénykorát a 2010-es években. Köztudott, hogy a Podemos elindulásához annakidején Venezuelából és sokak szerint Iránból is kapott támogatást. Az új-marxista „woke” ideológia által uralt mai spanyol baloldal és a fősodratú média csak felerősíti ezeket az Izrael-ellenes érzéseket. Mindezt nehezen tudja ellensúlyozni a jobboldali nyilvánosság, a karakteres megnyilvánulásokat jó egy évtizede más témában is kerülő Néppárt, de az Izrael mellett egyértelműen kiálló konzervatív VOX is, amelynek elnöke, Santiago Abascal tegnap, amikor a spanyol kormány elismerte Palesztinát, szimbolikus látogatást tett Izraelbe, ahol fogadta őt Netanjahu miniszterelnök.
Ezt is ajánljuk a témában
Zöld gigaprojektként ír az El Mundo spanyol lap az országban épülő kínai akkumulátorgyárról.