Nyitókép: Nicolas Economou / NurPhoto / NurPhoto via AFP
„Mit adott tehát nekünk a két évtizedes tagság az Európai Unióban? Szabadságot, lehetőségeket, az együttműködés tanulását, támogatást a felzárkózáshoz (például ebben az időszakban félmillió projektet támogatott 23 ezer milliárd forint értékben az EU, ami a korszak összes beruházásának az 50 százaléka). Kulturális pezsgést, diákok tízezreinek a külföldi tanulás lehetőségét, utazási és munkavállalási szabadságot, fejlődést és életszínvonal-emelkedést. Magyarország közepesen fejlett országból a fejlett országok közé került. Tanulmányok születtek arról, hogy az uniós tagságunk nélkül lassabb lenne a fejlődés és alacsonyabbak lennének a jövedelmek.
Elég csak megnéznünk Románia és Ukrajna különbségét: a ’90-es évek elején azonos szintről indultak, majd Románia 2007-es taggá válása után kilőtt a fejlődésben, és ma már több mutatóban hazánkkal került egy szintre. A háború előtti Ukrajna pedig egyre növekvő távolságból nézte szomszédai száguldását (nyilván emiatt is rendelkezett elsöprő támogatottsággal a jövőbeni uniós tagság az ukrán társadalomban már az orosz agresszió előtt is). Az irányt Magyarország számára jól jelöltük ki a rendszerváltással, a függetlenség kivívásával, a NATO- és EU-tagsággal. Látványosan gyarapodtunk az elmúlt évtizedekben minden értelemben, és egyértelmű, hogy a jövőben is itt kell hogy legyen a helyünk. Hazánk közepes mérete és természeti adottságai miatt mindig is exportvezérelt gazdaság lesz. Ma az unióba irányul a hazai kivitel 78 százaléka, és innen származik a behozatal 68 százaléka.
A helyünkön vagyunk tehát, elődeink évszázados álma valósult meg. De jól tudtuk-e használni a kezünkbe adott lehetőséget? E téren sajnos már nem olyan biztató a kép.
Magyarország rendszerváltás óta eltelt 34 esztendeje legalább kettő fontos és elkülönült periódusra osztható: az első 14-16 évünk küzdelmes, de egyértelműen sikeres szakasznak tekinthető, amely az uniós csatlakozással zárult le 2004-ben. A második szakasz, az EU-ban eltöltött két évtizedünk impozáns fejlődést hozott, viszont a lehetőségek elszalasztásáról szólt leginkább. Miért gondolom ezt így?”