Varázsradírral tüntetné el az AfD-t a német elit, ha már demokratikusan nem megy

Húsz százalékos támogatottságával Németország második legnagyobb pártja az AfD, és úgy tűnik, ez jó ideig így is marad – s ez év második felében sor kerül az első olyan választásokra is, melyeken az AfD győzni fog. Az így előálló politikai helyzet megbonthatja azt az ortodoxiát, amely az azóta ezerszer átvedlett jobbos párt bő tízéves fennállása alatt kialakult: hogy minden német párt tartja magát a Brandmauer nach rechtshez, a „jobboldallal szembeni tűzfalhoz”, azaz nem működik együtt az AfD-vel soha senki semmiben – még az a CDU sem, amelynek az AfD nélkül matematikailag sincs már esélye legalább nyomokban jobboldali kormányt alakítani.

A tűzfal imbolygását észrevette már a német elit – és a legkülönbözőbb őrhelyeken kezdett elővédharcokba annak érdekében, hogy lehetőleg semmilyen következménnyel ne járjon, ha az AfD egyszer választáson is behúzza közvélemény-kutatásokban már most is jelentős népszerűségét. 

Bíróságból erődítmény

A POLITICO hosszan részletezi azokat a terveket, melyeket annak érdekében szövögetnek Németországban, hogy az AfD lehetőleg semmilyen tekintetben ne tudjon változtatásokat eszközölni a német igazságügyi rendszerben. Szerintük ugyanis Lengyelországban és Magyarországon már megtörtént, hogy „autoriter populisták” hatalomra kerülve „elkezdik feltölteni az alkotmánybíróságot bólogatójánosaikkal, akik nekiállnak az ország demokráciájának alapjait lebontani” (értsd: pont ugyanúgy választanak meg bírákat, mint bármely másik kormány). S Németországban egyre nagyobb a félelem, hogy ez velük is megtörténhet.

Ezért a német mainstream politikusai a lap szerint olyan terven dolgoznak, amellyel alkotmányba emelnék, ezzel kétharmad mögé zárnák az alkotmánybíróságra vonatkozó törvényi rendelkezéseket: jelesül azt, hogy a német alkotmánybírók egyetlenegy, ugyanakkor tizenkét éves ciklusra választhatók meg. Erre azért van szükség, mert 

azaz lehet-e alkalmazni az AfD-vel szemben az alkotmányban szereplő, „antidemokratikus” pártokkal szembeni szankciókat: az állami finanszírozás megvonását, illetve a párt illegálissá nyilvánítását.

A kormányzó koalícióban a tervnek volna támogatottsága, de Friedrich Merz és a CDU a POLITICO beszámolója szerint egyelőre kivár, nem rohan alkotmányt módosítani. 

Tüntetések a demokrácia ellen

A kérdés egyáltalán azért lóg a levegőben, mert a Correctiv nevű liberális tényellenőrző portál nemrég arról számolt be, hogy AfD-sek titkos csoportja egy titkos találkozón állítólag „remigrációról”, azaz a német állampolgársággal nem rendelkezők, illetve a „beilleszkedni képtelen” kettős állampolgárok kiutasításáról beszélgetett. Ez számos német városban sarkallt tömegeket az AfD elleni tüntetésre.

Karin Prien, a jobbközép Kereszténydemokrata Unió (CDU) alelnöke a jelenségre a POLITICO-nak úgy reagált, világos, hogy „antidemokraták és fasiszták demokratikus intézményeket használnak a demokrácia eltörlése érdekében”, s ezt „nagyon, nagyon árgus szemekkel kell figyelnünk”.

Ugyanakkor súlyos politikai ellenérzéseket a németek egy részében nem csak az AfD szül, de a Zöldek is. A német pártok hagyományosan humoros, a politikát kiparodizáló rendezvényekkel töltik hamvazószerdát (ez az úgynevezett politischer Aschermittwoch, a német politika egyik legjoviálisabb hagyománya). Ilyet a Zöldek idén nem tudtak tartani, a kiszemelt helyszínen,

A Zöldek frissiben lemondták a rendezvényt – nem volt vevő a német kisváros a zöld humorra. 

Akcióban a sajtó is

A nagy demokráciaharcba beállt a SPIEGEL is, amely úgy döntött: öt migrációs hátterű ösztöndíjas újságíró-gyakornokát munkaviszonyuk kezdetén nyilvánosan megszólaltatja arról, hogy milyen szörnyű dolog is a jobboldal. Az „Öt erős hang a szélsőjobboldaliság ellen: Ezt mondják a SPIEGEL ösztöndíjasai az AfD-vitáról” című anyag telis-teli van erős mondatokkal.

A „hogy vagy?” kérdést például az egyik ösztöndíjas, Karolina Benedyk úgy válaszolja meg, hogy „aggódom, mert 2024 már a hetedik év, amelyben az AfD a Bundestagban ül, a társadalomra gyakorolt befolyása egyre inkább növekszik, és a többi párt csak tehetetlenül nézi”. Emellett világossá teszi a politikával szembeni elvárásait is: más pártok ne éljenek az AfD által használt szavakkal, köteleződjenek el világosan a jobboldalisággal szemben, és tiltsák be szépen az AfD ifjúsági szervezetét.

Egy másik ösztöndíjas, Tessniem Kadiri arról számol be, hogy 

és „azon gondolkodom, hogy olyan rizikó-e Németország, amelynek magamat és egy nap majd a gyermekeimet ki szeretném tenni”. Fontosnak látná azt is, hogy rúgják ki a közszolgálatból mindazokat, akik külföldiekkel viccelődnek, és szerinte „a deomkratikus diskurzust nem segíti elő, hogy jelenleg van a jobboldalnak sok különböző árnyalata, fifty shades of rechts, baloldalon pedig csak egy nagy lyuk tátong”.

Daniel Sagradov ösztöndíjas arról számol be, hogy retteg, mert „a közvetlen családtagjaim beszélgetésekben arról gondolkoznak, hogy szükség esetén mely országba vándorolhatnának ki”. Úgy látja, hogy „az AfD minden adminisztratív szintje teli van szélsőjobboldaliakkal, fasisztákkal és neonácikkal”, hogy „a nácik tudnak tiktokozni”, és végre fontos volna abbahagyni „az örök relativizálást a szélsőjobboldal és a szélsőbaloldal szereplőinek állítólagos egyenértékűségéről szóló narratívával”.

Ziyad Farman ösztöndíjas szerint pedig teljesen természetes, hogy a migránsok „nem lehetnek égből pottyant angyalok”, először integrálni kell őket, és „nem lehetnek mind jó és intelligens emberek”, ezt el kellene Németországnak végre fogadnia.

Mindeközben akcióba lépett a pénzvilág, ha csak az alacsonyabb szinteken is: Mittelfranken-Süd járás takarékpénztára nemrég megtagadta egy ügyfelétől egy átutalás teljesítését, mert az az AfD-t szerette volna saját pénzéből támogatni.

A takarékpénztár szóvivője azóta beismerte, hogy az eset „részünkről emberi mulasztásból fakad”, és sűrű elnézést kérnek érte.

Nyitókép: FRANK HOERMANN/SVEN SIMON