Putyint sorozza a BBC, a megszólalók szerint a „növekvő egó" a probléma

2024. február 23. 05:38

A háború harmadik évének előestjén a brit orgánum riportere mélabús helyzetképet fest Oroszországról, s hogy hogyan változtatta meg annak mindennapjait a konfliktus.

2024. február 23. 05:38

„Sokkot kaptam, mint két évvel ezelőtt, február 24-én: amikor a háború elkezdődött” – ezzel a mondattal kezdi mélabús orosz helyzetképét a BBC riportere, Steve Rosenberg, aki egy Alekszej Navalnij emlékére éppen virágot hozó fiatalember szavait idézi. Az újságíró ezután hosszasan sorolja, hogyan gondolkodtatták el az Oroszországban a „Putyin által elrendelt, Ukrajna elleni teljes körű invázió” óta eltelt két évben történtek. 

Ez az időszak a drámák, vérontás és a tragédiák katalógusa. Oroszország háborúja halált és pusztulást hozott Ukrajnába. Az orosz hadsereg is hatalmas veszteségeket szenvedett. Orosz városokat lőttek és dróntámadás alá vonták. Orosz férfiak százezreit sorozták be a hadseregbe. A Wagner-zsoldosok fellázadtak és Moszkva ellen vonultak. Vezetőjük, Jevgenyij Prigozsin később repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. A Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki az orosz elnök ellen állítólagos háborús bűnök miatt. Most Vlagyimir Putyin leghangosabb kritikusa meghalt” – említi fel az eseményeket sorban.

Majd azt írja, 2022. február 24. vízválasztó pillanat volt, de a mostból visszatekintve az útnak szükségképpen ide kellett vezetnie: Oroszország 2014-ben csatolta el Ukrajnától a Krímet, és avatkozott be először katonailag a Donbaszban; Alekszej Navalnijt 2020-ban megmérgezték, 2021-ben bebörtönözték. 

„Vagyis az oroszországi belföldi elnyomás megelőzte az ukrajnai inváziót, de azóta felgyorsult.”

Rosenberg szerint Putyint két évvel a háború után egyre magabiztosabbnak és eltökéltebbnek tűnik a tekintetben, hogy ellenségeit otthon és külföldön is legyőzi. Amerika, a NATO és az EU ellen is uszít, miközben Oroszország ukrajnai háborúját úgy mutatja be, mint a „kollektív Nyugat” Oroszország elleni háborúját, amelyet az országa túléléséért vívott egzisztenciális harcként fest le.

Hogyan és mikor lesz ennek vége? Nem tudom megjósolni a jövőt. A múltat azonban fel tudom idézni” morfondírozik tovább a riporter, aki egy „poros mappában” őrzi a húsz évvel ezelőtti, korai Putyin-évek lenyomatát. Ebben mintha „egy fényévekkel távolabbi galaxisról olvasna”, szerepel többek között egy 2001-es felmérés, amely szerint az oroszok 59 százaléka támogatja, hogy Oroszország csatlakozzon az Európai Unióhoz. Ahogyan az az általa leírt mondat is, hogy a NATO és Oroszország aktívan törekszik a szorosabb együttműködésre: ez mindkét fél számára annak a jele, hogy a világbékére nem egymás jelenti az igazi veszélyt.

Azután arról ír, „hol romolhatott el ez az egész.” Idézi Lord Robertson, a NATO korábbi vezetője szavait, aki többek között arra mutatott rá neki, hogy a Szovjetuniót egykor a világ második szuperhatalmaként ismerték el, de Oroszország ma e címre nem tarthat igényt. Roberston szerint ez a tény kombinálódik a Nyugat időnkénti gyengeségével és azokkal a provokációkkal, amelyekkel Putyin szembesült,

 valamint a saját növekvő egójával. 

„Azt hiszem, ez változtatta meg azt az embert, aki egykor együtt akart működni a NATO-val, és elismerte, hogy Ukrajna nemzetállam.

A következő képben már újra a Moszkvától 40 mérföldre fekvő Solnechnogorsk városában vagyunk, ahol „Oroszország történelmének utolsó két drámai évét mutatják be a parkban”. 

Látom a Wagner-zsoldoscsoportot támogató falfirkákat. Virágokat Alekszej Navalnij emlékére. Egy nagy falfestményt két helyi férfiról, orosz katonákról, akiket Ukrajnában öltek meg. A város központjában a második világháborúban és az afganisztáni szovjet háborúban elesettek emlékműve új résszel bővült, a különleges hadműveletben elesett katonákéval. Itt negyvenhat név van kőbe vésve” – mutatja be a környezetet Rosenberg.

Majd megkérdez egy, az unokájával arra járó asszonyt, hogyan változott meg errefelé az élet két év alatt. 

A gyáraink most olyan dolgokat gyártanak, amelyeket korábban külföldön vásároltunk. Ez jó” – mondja a nő. Aki ugyanakkor szomorú a fiatalok miatt, mindenki miatt, akit megöltek. Azt is megjegyzi, hogy „természetesen nincs szükségünk háborúra a Nyugattal. 

Népünk egész életében nem látott mást, mint háborút, háborút, háborút.

Rosenberg aztán Marinával beszél, aki dicséri azokat az orosz katonákat, akik szerinte „teszik a kötelességüket” Ukrajnában. Közben 17 éves fiára, Andrejra néz, és hozzáteszi, hogy anyaként attól fél, a fiát harcra hívják: „Minél előbb békét akarok, hogy ne féljünk attól, ami holnap jön.
 

 

Nyitókép: Vlagyimir Putyin (Vyacheslav Prokofyev/POOL/AFP) 

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Hangillat
2024. február 23. 17:23 Szerkesztve
Az ego a havonta közölt heretorokrák, hajvégrák stb. miatti ' elhunyás' eredménye. A BBC... A bíbic , régi népi nevein bébic, libuc, kibic, klíbicz. Soros- Kénfi kibic. Freedom of speech rationing.
spajder-necc
2024. február 23. 11:40
... és valahol felsír egy kisgyerek...
Lisa
2024. február 23. 08:59
Lehet is! Ezek a fél analfabéta, kurva politikusok mellett.
voltospultos-2
2024. február 23. 08:51
Azt a tömeggyilkos WASP kurva anyátokat!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!