Résen kell lenni: a keresztények körében is terjed az okkultizmus

Rózsafüzér és tarot-kártya lóg egy autó visszapillantótükréről Budapest forgalmas csomópontjában. A tulajdonosa talán „biztosra akart menni”, s úgy volt vele, két talizmán egymás mellett a tuti. Pedig ég és föld a kettő (vagy talán még nagyobb a távolság), s míg egyik az Istenhez szóló imádság eszköze, a másik okkult praktikák sajátja, ami éppen ellentétes erőket hivatott mozgásba lendíteni. 

A budapesti autós valószínűleg egyszerűen tájékozatlan, ugyanakkor egyre hangosabban figyelmeztetnek furcsa folyamatokra azok, akik közelebbről ismerik e jelenséget. Jean-Christophe Thibault atya például már évek óta arra hívja fel a figyelmet, hogy még a keresztények körében is terjed az okkultizmus, noha annak veszélyeit az egyházak többsége kifejezetten hangsúlyozza. A francia katolikus pap története meglehetősen rendhagyó, s ha valaki, ő pontosan tudja, miről beszél, ugyanis már gyerekként kapcsolatba került a luciferiánusok csoportjával és szellemekkel kommunikált. Megjárta a mélységeket, mielőtt megtért volna – ahogy ő fogalmaz: mielőtt a Szentlélek villámcsapása érte volna –, ma pedig a terület szakértőjeként segíti azokat, akik szabadulást keresnek. 

A National Catholic Registernek korábban arról beszélt, 

Mint fogalmazott, az „ezoterizmus 2.0” idejét éli a nyugati civilizáció, amely a kereszténység előtti pogány világ egyfajta újbóli megjelenését jelenti, miközben a mágiával kapcsolatos gyakorlatok egyre szélesebb körökben terjednek el, még hívő keresztények köreiben is. Márpedig – így Thibault atya – „ez nem Isten területe, éppen ellenkezőleg: egy olyan terület, amely elvezet Istentől”. „Néha nagyon jó szándékkal, az élet vagy az okkult világ értelmét keresve, az ember a legdémonibb formáiban a láthatatlan világ csapdájába kerül” – figyelmeztet a tapasztalt pap, akinek meglátásait egyre többen támasztják alá. 

Saját élettörténetét osztja meg olvasóival Maureen Cooper, akinek A remény üzenete című könyve magyarul is megjelent. Maureen szintén gyerekkorában került kapcsolatba az okkultizmussal, amelyben egyre jobban elmélyedt. Felnőttként már rendszeresen járt jósnőkhöz, sőt, idővel ő maga is elkezdett pontosan látni jövőbeli eseményeket – ezzel párhuzamosan pedig lassan széthullott körülötte minden. Amikor férje halálos beteg lett, felismerte az összefüggéseket, megtért és elhagyta az okkult praktikákat. 

Jean-Christophe Thibault éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy sokminden, ami az ezoterikus-okkult világhoz tartozik, valójában már a spiritizmus területe. De arra is, hogy nem csak az egyházon kívül, hanem azon belül is érdemes jelezni a veszélyt: az elmúlt években (az atya szerint megközelítőleg a koronavírus-válság kezdetétől) a mágia gyakorlása trendszerűen megugrott, valamint felélénkült a boszorkányság iránti érdeklődés is. Persze a farkas ezúttal is báránybőrbe bújik: Thibault atya megállapítása szerint az ezotéria és az okkultizmus fejlődése más területekkel, például az alternatív terápiákkal, a személyes fejlődéssel és a jólét keresésével integrálódik, így válva eladhatóbbá. 

A francia pap szerint itt az ideje felvértezni a keresztényeket e területen is. Mint mondja, mostanra elég sok ember mozog az egyházban, akik felhívják a figyelmet erre a jelenségre, amelyben lassan elmerülünk, és amelyet sok keresztény továbbra is figyelmen kívül hagy. Lépni kell és felvenni a harcot. 

Nyitókép: Pixabay