A Guardian elképesztő vádakat fogalmazott meg Benjamin Netanjahuval szemben

Az izraeli miniszterelnök Benjamin Netanjahunak az az érdeke, hogy a térségben dúló háború ne érjen egyhamar véget, mert így őrizheti meg a saját pozícióját. Így fennáll a veszélye egy sokkal szélesebb körben eszkalálódó fegyveres konfliktusnak – kezdi hosszú írását a The Guardian külpolitikai szerkesztője.

Simon Tisdall szerint az október 7-i Hamász-támadások óta állandóan napirenden vannak azok a figyelmeztetések, 

Tisdall a leginkább veszélyes gócpontnak Izrael Libanonnal közös északi határát tekinti, ahol az elmúlt napokban egyre több halálos összecsapásra került sor a Hezbollah és az Izraeli Védelmi Erők (IDF) között. A Szírián belüli szórványos izraeli légicsapások, az iszlamista fegyveresek ismételt támadásai az amerikai támaszpontok ellen Irakban, valamint az amerikai megtorló csapások szintén egy közelgő, a mostaninál sokkal kiterjedtebb fegyveres konfliktus képét vetítik elő.

Hogy a nagy „regionális robbanás” még nem következett be, annak két fő oka van Tisdall szerint. Az egyik, hogy az izraeli háborús kormány, amely a jelentések szerint eredetileg a Hamász és a Hezbollah elleni egyidejű támadást fontolgatta október 7-e után, amerikai nyomásra felhagyott ezzel a tervével. Azóta Izrael hivatalos álláspontja az, hogy prioritásként kezelik a Hamász Gázai övezetben való teljes megsemmisítését.

A második ok Irán keményvonalas konzervatív vezetése, amely ragaszkodik hozzá, hogy  az ország érdeke az, ha formálisan távol tartják magukat a háborútól. Az már más kérdés, hogy a Hamászt, a Hezbollahot, valamint a szíriai, iraki és jemeni csoportokat Teherán és az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) irányítja, illetve látja el fegyverrel és képzi ki a tagjaikat – ez azonban csak egy közvetett és könnyen letagadható háborúviselés Izrael ellen.

Utóbbi indok visszatartó ereje azonban napról napra kopik, a felek lassan lehúzzák a kesztyűt. Ez magyarázhatja Emmanuel Macron legutóbbi szavait, amikor is a Netanjahuval folytatott e heti tárgyalások következtében „tartós tűzszünetet" követelt a Gázai övezetben. És ez magyarázza azt is, hogy az USA, a britek és a németek egyre nagyobb súlyt fektetnek a gázai zűrzavar megfékezésére. Ezt látszólag a Hamász számolta 21 ezer palesztin halálos áldozat és az ENSZ által humanitárius katasztrófaként elítélt helyzet miatt érzett aggodalom váltja ki, a nyugati vezetők azonban tisztában vannak vele, hogy Izrael ellenségei számára kibírhatatlan napi provokációval ér fel a válogatás nélküli öldöklés Gázában. De nem a halott és megcsonkított palesztin gyerekek fotói mozgatják meg őket igazán, 

Azzal viszont, hogy Izrael a hét elején feltételezhetően célzottan meggyilkolta Szajjed Razi Muszavit, az iráni Forradalmi Gárda egyik tábornokát, átlépte a vörös vonalat: innentől kezdve nem lehet kizárni a közvetlen összecsapást Jeruzsálem és Teherán között. Netanjahuék ugyanis azt üzenték mindezzel, hogy vége az Izrael elleni terror büntetlen támogatásának Irán részéről. Benny Gantz, az izraeli háborús kabinet magas rangú tagja utalt arra is utalt, hogy országa hamarosan megszállhatja Libanont is, ha a helyzet nem javul.

Eközben Izrael vezetése úgy jellemezte magát, mint aki már így is „többfrontos" háborúban vesz részt, Yoav Gallant védelmi miniszter a héten azt mondta a Knesszetben, hogy Izraelt „hét színtérről érik támadások": Gáza, Libanon, Szíria, Júdea és Ciszjordánia, Irak, Jemen és Irán". „Izrael pedig mindenhol visszavágott”– mondta.

A kétségbeesett, sarokba szorított és népszerűtlen Netanjahu pedig akár üdvözölheti is mindezt, mert a kvázi állandó háborús állapot, az egzisztenciális jellegűnek ábrázolt totális konfliktus segítene elhallgattatni kritikusait, megszilárdítaná  a kormánykoalícióját, és elterelné a figyelmet az előre hozott választásokat követelő hangokról.  Vagyis a vég nélküli háború röviden azt jelentheti, hogy Netanjahu túlél, míg mások nem. 

Fotó: Benjamin Netanjahu (Abir Sultan / POOL / AFP)