Csapdában

„Ukrajna uniós tagságával valójában a birodalom egy végtelenített pénzszivattyút kapcsolna Európára, amelynek „hidraulikája” földrészünk minden problémáját „megoldaná”, lévén, hogy ezzel felszámolná önmagát. Egy „aprócska” gond van, hogy az uniós szavazógép zavartalan önmegsemmisítési üzemmódját egy Magyarország nevű tagállam notóriusan megakadályozni törekszik és ez nyilván most sem lenne másként. Két lehetőség van („stick and carrot”) a fenyegetés és/vagy az „édesgetés”, vagy meg kell vesztegetni, vagy el kell takarítani az útból.

A látványos megsemmisítés azonban elég kockázatosnak látszik különös tekintettel arra, hogy közeleg a magyar elnökség ideje, és az európai parlamenti választás, s mivel ezek minden eddiginél komplexebb „média-felületet” biztosítanak a renitens magyar kormány számára, így egyelőre csak az „édesgetés” látszik járható útnak a birodalom számára. Ennek nyitánya volt az elmúlt héten az, hogy a Financial Times, mint a globális véleményhatalmi rendszer zászlóshajója diszkréten jelezte, hogy végre megnyílhatnak az uniós támogatások Magyarország számára, Magyarországnak „mindössze” egy kicsit „konstruktívabban” kellene kezelni a legfontosabb kérdést, Ukrajna „európai integrációját” és persze Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálást is. A nyomaték kedvéért két és fél Nobel-díj is adódott egy héten belül és még ki tudja mennyi „nyalánkság” van bekészítve a „jó gyerekek” számára, mert ugye minden csak időzítés kérdése ahogy erre már Talleyrand a nagy „túlélő” is felhívta a figyelmet.

Talán kegyesen még azt is elnéznék, ha kissé kívül állnánk a migrációs paktumon. Ukrajna EU-tagsága csak a fedőszöveg, ez magyarul azt jelenti, hogy ettől kezdve az amerikai birodalom agóniája meghosszabbításának minden anyagi és szimbolikus költségét Európa fizeti, akár saját pusztulása árán is. Volt már egyszer hasonló helyzetben Európa, amikor az „egyik” oldalon V. Károly császár, a „másik” oldalon pedig Nagy Szulejmán szultán volt ugyanannak a „nem létező” erőnek a kitartottja. Ez az így lényegében önmagával csatázó erő satuként semmisítette meg a Szent Korona szakrális történelmi Magyarországát. Igaz, néhány évtizeddel ezt megelőzően volt egy Hunyadi János nevű magyar, akinek volt átfogó elképzelése e katasztrófa elkerülhetőségét illetően, ám „valami” rejtélyes módon az útjába állt. Kérdés vajon most miképpen lesz majd?”

***

Nyitókép: ANGELA WEISS / AFP