„London bombázása
Az ukrán hadvezetés egyre nagyobb sikerrel támad mélységi orosz célpontokat, immár Moszkva sincs teljes biztonságban. De nem árt tudnunk, hogy ezeknek a támadásoknak a katonai jelentősége nagyjából nulla.
Az ezer kilométeres arcvonalon egyetlen orosz katonának sem lesz kevesebb tőle a lőszere, de még a konzervje sem. A hátország bombázása pontosan annyit ér, amennyit London bombázása ért 1940-ben: rengeteg ember halt meg, rengeteg épület dőlt romba, de a brit haderő egy hajszálnyival nem lett gyengébb.
Amiből nem következik, hogy a a végén az oroszok nyernek. Karabah egy nap alatt történő föladása mutatja, hogy Oroszország már nem ura a Kaukázusnak, mostantól ott nélküle történnek majd a dolgok, és ez bizonyára igaz az egykori orosz birodalom többi peremvidékére is. Oroszország nagyhatalmi pozíciójának vége. De a Krímet és a Dombaszt nem fogják kiadni a kezükből. Ez a háború gyakorlatilag már eldőlt, most már csak arra van szükség, hogy ebbe minden résztvevő, ide érve az Egyesült Államokat is, beletörődjék.”
***