Tovább sújtja a robbantásos, lövöldözős erőszakhullám Svédországot

Naponta egy lövöldözés, kétnaponta egy-egy robbantás – a békés, nyugodt, jóléti hétköznapok egykori mintaországa hosszú évek óta szenved az erőszakhullámtól. A svéd rendőrség nyilvános adatai kijózanító összképet mutatnak arról, mi történik akkor, ha az eddigi laza migrációs szabályozás és elnéző társadalmi és politikai hozzáállás miatt egy európai országban elszabadulnak a folyamatok.

Soha nem árt leszögezni: mindezektől függetlenül a hatalmas ország tágas vidékein, farmokon, falvakban, kisvárosokban és a nagyvárosok polgári zöldövezeteiben nyilván ma is békében élhetnek a jámbor polgárok. De ez nem teszi nem megtörténtté a svéd nagyvárosok, például Stockholm vagy Malmö főleg bevándorlók lakta, lassan elgettósodó negyedeinek fokozódó válságát.

A svéd rendőrség hivatalos, ellenőrzött, publikált adatai magukért beszélnek.

Idén a mai napig – az év 138. napjáig – összesen 118 lövöldözés történt Svédországban.

Emellett 64 véghez vitt robbantásról szólnak az idei statisztikák, vagyis

Egyébként 2022-ben 391, 2021-ben 344, 2020-ban 379, 2019-ben pedig 360 lövöldözés történt az országban. Vagyis Covid ide vagy oda, a svédországi bandák nagy átlagban naponta lövöldöznek egymásra, s minden fogadkozás és biztonsági erősítés ellenére az idei évre is ezek a számok rajzolódnak ki.

Robbantásokból 2022-ben 90, 2021-ben 79, 2020-ban 107, 2019-ben pedig 133 történt Svédországban – tehát egy enyhén csökkenő tendencia fordult meg idén a robbantások számának növekedésével.

A lassan tíz és félmilliós Svédország, ahogy Demkó Attila írja, 2015-ig a legbékésebb európai országok közé tartozott. Ma viszont egyes svéd külvárosok Európa legveszélyesebbjei közé tartoznak.

Összehasonlításul: 1990-ben még 8,5 millió volt az ország lakossága, ami 2005-ben érte el a 9 milliót, 2012-ben a 9,5 milliót, 2017-ben pedig a 10 milliót. Az elmúlt hat évben pedig további közel félmillióval nőtt az északi ország népessége.

Nem leplezünk le nagy titkot azzal, hogy az egykor – még a huszadik század közepén is – teljesen homogén, helyben őslakos svédek által lakott ország népességének drasztikus növekedése összefüggésben áll az egyre nagyobb tempóra kapcsolt, tömeges bevándoroltatással, az európai munkavállalóktól kezdve a balkáni népeken át a harmadik világból érkező, sokszor menedékjoggal befogadott tízezrekig. Így kerültek például nagy tömegben az Afrika legelveszettebb régiójából érkező szomáliaiak is a világ legfejlettebb és leggazdagabb országai közé tartozó Svédországba.

Az átgondolatlan és kontroll nélkül hagyott tömeges bevándoroltatásból következő társadalmi problémáknak pedig mostanra igazi állatorvosi lova lett Svédország – és megjósolható, hogy a jövőben sem fog jelentősen javulni a helyzet.

Lapunk számos alkalommal foglalkozott már a svéd politikával és társadalmi jelenségekkel. Johan Lundberg, a Stockholmi Egyetem professzora 2021-ben járt Magyarországon az MCC és a Migrációkutató Intézet vendégeként, ez alkalomból interjút is készítettünk vele hazája társadalmi folyamatairól. Mint Lundberg elmondta:

„A svéd politikusok naivan azt hitték, hogy ha migrációról van szó, akkor nem baj, ha Szomáliából 30 vagy 50 ezren jönnek Svédországba. Egy hétköznapi ember számára meglehetősen természetes az a gondolat, hogy gondok lesznek, ha ennyi ember érkezik ennyire gyökeresen eltérő kultúrából Svédországba. A svéd attitűdök nagyon szélsőségesek a világ többi részéhez képest” – fejtette ki Lundberg.

Mint a professzor elmondta: „Jött a magas tudomány és a professzorok, és azt mondták, hogy nincsenek kulturális különbségek, így nem lesz probléma. A hivatalos álláspont az volt, hogy a svéd népet kell nevelni. Nem a migránsokat kell a svéd értékekre nevelni, mert nincsenek svéd értékek. A népet, a svéd népet kell oktatni a rasszizmusról, a fajok történetéről, a gyarmatosítás történetéről, az imperializmus és a rabszolga-kereskedelem történetéről és így tovább. Tehát ez volt az egyetlen út a megoldáshoz, és ez egy teljesen kontraproduktív módszer, nem old meg semmilyen problémát. Minderre vonatkozóan tehát nem volt terv. Túl nagy volt a bevándorlás, amit gondolom, most már nagyjából mindenki ért – de mára már túl késő.”

A stockholmi professzor budapesti előadásában arról beszélt: több tucat olyan terület van ma Svédországban, amelyeket nem tud ellenőrizni a rendőrség, és megtámadják őket, amikor a helyszínre érkeznének intézkedni.

A klánok az emberi történelem során és a világ számos részében ma is védelmet nyújtanak anyagilag, jogilag és társadalmilag a tagjaik számára. A szomáliai klánok svédországi áttelepüléséről Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója tartott korábban előadást, amiben rámutatott arra, hogy az európai szomáli diaszpórák gyakran magukkal hozzák a klánok közti feszültségeket, illetve hogy a klánalapú bűnözői csoportok ellenérdekeltek az integrációs folyamatban, hiszen az integrálódó szomálik már nem klánjuk, hanem az állam – és a hatóságok – felé lesznek lojálisak.

Johan Lundberg szerint Svédországban az történt, hogy nagyon sok ember érkezett a klántársadalmakból, például a Közel-Keletről vagy Szomáliából –

A klánok jogrendszere teljesen eltér az állam alapú társadalom jogrendszerétől. Most összeütközés van a bűnözés és az igazságszolgáltatás különböző kezelési módjai között. A fő különbség az, hogy a klánnak kompenzációs rendszere van a büntetésekre, egy klántársadalomban a csoportot bünteted, nem az egyént. És most van egy probléma, egy olyan helyzet, amikor párhuzamos jogrendszerek léteznek Svédországban – fejtette ki a professzor előadásában.

Lundberg szkeptikus és kritikus szavait sok svéd is osztja – a tavalyi választáson többek között ezért is váltottak kormányt, és a szocdem vezetésű baloldal helyett egy jobboldali színezetű kormány került hatalomra.

A kormányfőt adó Mérsékelt Párt vezetőjének, Ulf Kristerssonnak a kampány során és a győzelem utáni,

Mint Kristersson leszögezte: Svédországnak négy válsághelyzettel kell szembenéznie, és ezek közül az első a fegyveres bűnözés elharapózása, ami ellen szerinte fel kell venni a harcot, a biztonságot az egész országban helyre kell állítani, és ezért a kormány felelősséget is vállal – jelentette ki tavaly októberben.

Arról is beszélt az új kormányfő: „A svédországi bevándorlás fenntarthatatlanná vált. Annak eredménye a veszélyes társadalmi elzárkózás, számos külföldön született, vagy már itt született és itt fiatal ember elidegenedése a társadalomtól.” Szerinte az integrációs problémák az egész társadalmat sújtják, a szegregációtól a túlzsúfoltságig, a munkanélküliségtől a segélyektől való függésig, az egészségügyi problémáktól a rossz iskolai eredményekig és a bűnözéshullámig.

Ulf Kristersson leszögezte: „A kormány üzenete: ez nem folytatódhat. Paradigmaváltás következik a svéd migrációs politikában.”

Kristerssonék kormányalakítása után több mint fél év telt el. Az egyébként a radikális jobboldali, bár az elmúlt években sokat mérséklődő Svéd Demokraták által támogatott kormányzat belbiztonsági eredményei azonban – mint a legfrissebb adatokból is láthatók – váratnak magukra.

A malmői rendőrség addig is boldog ramadánt kívánt a város muszlimjainak; a svéd kormány pedig nemzetközi kampányt indít annak érdekében, hogy eltántorítsa a bevándorlókat a skandináv országba való indulástól.

Ahogy svédországi helyszíni riportunkban Demkó Attila írja: „Svédország remek hely. Gazdag, gyönyörű, ipara csúcstechnológiájú. Ez a tízmilliós állam tengeralattjárót, vadászgépet gyárt, kulturális nagyhatalom. De aki azt képzeli, hogy a migráció vagy a woke-izmus veszélytelen, jöjjön el ide, és beszélgessen sokat. A társadalmi bomlás receptjét találja meg. Ez a fantasztikus ország több évtizedes erőfeszítéssel összehozott magának egy óriási problémát. Kemény munkával visszadolgozta magát a történelembe.”

Nyitóképen: egy malmői zavargásban felgyújtott autók (fotó: AFP / TT News Agency / Johan Nilsson)