91 éves korában elhunyt Jean-Luc Godard, a francia-svájci filmrendező, a Nouvelle Vague nevű filmművészeti mozgalom kulcsfigurája, amely az 1950-es és 60-as évek végén forradalmasította a filmművészetet – számolt be a Guardian a Libération című francia lapra hivatkozva.
Godard az 1960-as években rögtönzött filmezési stílusával és hajthatatlan radikalizmusával tette le a névjegyét. Olyan alkotásokat jegyzett, mint a Film/Szocializmus vagy a Búcsú a nyelvtől.
Godardtól Emmanuel Macron francia elnök is elbúcsúzott a Twitteren. Macron azt írta:
„Egy nemzeti kincset veszítettünk el, egy zseni szemét. Godard a mozi „mestere volt, a Nouvelle Vague legikonisztikusabb alakja”.
A filmesek is lerótták előtte tiszteletüket, a Last Night in Soho rendezője, Edgar Wright „az egyik legbefolyásosabb filmkészítőnek” nevezte.
Godard 1930-ban Párizsban született, és a svájci Genfi-tó partján fekvő Nyonban nőtt fel és járt iskolába. Miután 1949-ben az iskola befejezése után visszaköltözött Párizsba, Godard megtalálta a helyét a francia fővárosban, a háború után virágzó szellemi „moziklubokban” és a francia újhullámban
Godard a kezdetektől fogva elgondolkodtatott, védte a hagyományos hollywoodi filmkészítést, és népszerűsítette Howard Hawks-t és Otto Premingert is. Godard tisztelte Humphrey Bogartot is, aki első játékfilmjében, a Kifulladásigban is feltűnt 1960-ban.
A Velencében díjazott Éli az életét azt mutatja be, miként választja egy szép és tehetséges fiatal lány a prostituált életet. A háttérben kitapintható Godard meggyőződése, hogy a modern társadalomban mindenki „prostituált”, aki nem azzal foglalkozik, amit belső meggyőződése kíván. A főszerepet első feleségére, Anna Karinára osztotta, aki kiváló alakítást nyújtott. Godard második felesége Anne Wiazemsky, a harmadik Anne-Marie Miéville volt, életművét „a három Anne-korszakra” is szokták osztani.
1965-ben készült a Bolond Pierrot Belmondóval és Anna Karinával. A road movie-ban hőse családját és a fogyasztói társadalmat hátrahagyva kel útra egy nővel, akihez különös lelki kapcsolat fűzi, de ámokfutásuk a szabadság felé tragédiába torkollik. 1965-ben forgatta Alphaville című filmjét is. A szürreális disztópia olyan számítógépek uralta világot elevenít meg, amely üldözi a művészeket és a szerelmeseket.
Godard volt talán a legmerészebb a francia újhullám rendezői között.