Ennek megfelelően a gáz előbb az újabb és újabb orosz lépésekre drágulni kezdett, majd ezzel párhuzamosan (és ezt fokozandó) maga a szállítás is akadozni kezdett. Karbantartásra hivatkozva hétfőn az oroszok teljesen lekapcsolták az Északi Áramlat 1-et, amin állításuk szerint tíz napig dolgoznak majd. Itt eleve az eredeti mennyiség kevesebb mint felét küldték június közepe óta – itt a Gazprom, vagyis Moszkva a szokásos bizánci stílusban széttárta a karjait, mondván, küldenének ők több gázt, csak hát a német Siemens-féle turbináik nem bírják a portovajai kompresszorállomásnál, hiszen Kanada a szankciók miatt visszatartja az egyik frissen helyrepofozott darabot, a másikat meg nem merik elküldeni reparálásra; így sajnos nem hogy a munkálatok tervezett július 21-i befejeztével nem tudják újraindítani a szállítást, hanem még ki tudja meddig.
Berlin és könyörgésére Ottawa végül meghajolt Moszkva előtt, a turbina visszaadását az utolsó előtti nap elrendelték, s most azon szurkolnak, hogy az oroszok elfogadják az ultimátumukban szereplő július 11 utáni érkezést teljesítettnek, különben Moszkva, ha éppen olyan kedvében van, közli, hogy a németek sajnos nem tettek eleget az ultimátumnak, ezért ő ki se nyitja újra a gázcsapokat.
Márpedig, mint arra a német gazdasági- és iparkamara is rámutatott,
az orosz gáz tartós elzárása recesszióba taszíthatja a világ egyik legerősebb gazdaságaként ismert németet is.
Emlékezetes példája ennek a német Trimet SE alumíniumgyártó vállalat, amely a hasonlóan nagy energiaigényű óriások mellett csak azért tudott talpon maradni, mert időben, még olcsón előszerződött gázt eladogatja – a termelést természetesen szüneteltetik. Olaszországban és Franciaországban már a gazdaság alapjait jelentő termelő ágazatok energiafogyasztásának visszafogása, vagyis akár a termelés teljes leállítása is a pakliban lehet.