Putyin: Hruscsov sorsára juthat?

Az elmúlt mintegy évszázad igencsak széles repertoárral szolgált az orosz vezetők belpolitikai küzdelmeit illetően, II. Miklós orosz cár és családja szomorú sorsától egészen Sztálin rémuralmáig. Vlagyimir Putyin helyzetével kapcsolatban egyes elemzők elsősorban Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin végnapjait emlegetik, egyes párhuzamok tekintetében még inkább ide vehető azonban Nyikita Hruscsov, akinek „leváltását” Magyarországon is sokan csalódottan fogadták. 

„Öreg vagyok és fáradt”

Hruscsov Sztálin halálát követően vált a kommunista párt főtitkárává, sokan pedig a kubai rakétaválság, vagy a magyar forradalom leverése ellenére az enyhülés időszakával kötik össze a személyét. Egyebek mellett kritikát fogalmazott meg a pártkongresszus előtt a Sztálin körül kialakított személyi kultusszal szemben: „A személyi kultusznak ezt a bolsevik változatát el kell ítélni és ki kell írtani, ez idegen a marxista-leninista szellem számára (…)” – jelentette ki Hruscsov 1956-ban. Hruscsov a Sztálin-ellenes retorikát persze egészen az 1960-as évekig sok esetben a politikai ellenfeleivel, így például Molotovval szembeni leszámolásra használta fel. 

Hruscsovot egyes történészek az „utolsó romantikus” kommunista politikusnak nevezik, mert egyebek mellett olyan, valóban a nép érdekeit szem előtt tartó szempontokat is igyekezett érvényesíteni, mint például a szovjet mezőgazdaság fellendítése. A sors iróniája, hogy ugyan ez bizonyos mutatókban sikerült is neki, pályája végére viszont mégis elégedetlenség vette körül politikáját a pártvezetésben például a mindig újra célként kitűzött, de végül sosem teljesült termelési célkitűzések miatt.

amely alapján utolsó aktív éveiben a saját tábora erősítése helyett a teljesítményre helyezte a hangsúlyt, így elveszítve követőit a pártban és a Központi Bizottságban. „Öreg vagyok és fáradt. Hadd boldoguljanak egyedül. (…) Nem fogok harcolni.” – mondta egyik bizalmasának az akkor 70. életévében járó Hruscsov, miután a kiterjedt és a fegyveres erők egy részét is bevonó pártütés nyilvánvalóvá vált számára. A szovjet kormányfőt lényegében saját emberei – így például utódja, Brezsnyev - tették „félre az útból”.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy Hruscsovot ellenlábasai már 1957-ben is megkísérelték eltávolítani a hatalomból. Ekkor a még fiatalabb és energikusabb Hruscsov azonban ravasz módon reagált és a KBG, valamint a hadsereg vezetésével fennálló kapcsolatait felhasználva sikerült a maga javára fordítania a helyzetet. Hruscsov tisztában volt azzal, hogy a hadsereg egy puccshelyzetben döntő szereppel bír, így Zsukov tábornokot megnyerve tankokat helyeztek támadóállásba Moszkva körül. Ezzel a pártütés érdemi része lényegében véget is ért. A történethez hozzátartozik, hogy Hruscsov néhány hónappal később – félve befolyásától – egy csellel megfosztotta pozíciójától Zsukovot is, hogy átvegye a hadsereg feletti irányítást.

„Minden eshetőségre felkészültünk”

Természetesen jelentős különbségek vannak a két korszak, valamint a két vezető, Hruscsov és Putyin között. Hruscsov bukásakor megközelítőleg éppen annyi idős volt, mint most Putyin. Miközben azonban Putyin teljes politikai pályafutása alatt életkorához képest energikusnak és fittnek tűnt, addig Hruscsov leváltása előtt már szeszélyes volt és összeférhetetlen. (Viselkedése miatt is bírálatok érték utolsó időszakában.) Ugyan számos elemzés foglalkozott kritikusan azzal, hogy

egyes híresztelések szerint egészségügyi problémákkal is küszködik, annyi bizonyos, hogy az orosz vezető meglehetősen „kiélezettnek” és elszántnak tűnt az elmúlt években is, szemben az „öreg és fáradt” Hruscsovval.

A legfontosabb párhuzamot azonban nem az életkor, hanem Putyin KGB-s tapasztalatai és a hadsereghez fűződő viszonya adja. Ahogy Hruscsovot 1957-ben a Zsukovval és a KGB vezetőjével, Szerovval való jó kapcsolat tartotta hatalomban, úgy nem szabad elfelejteni Putyin kiemelkedő szerepét Oroszországnak az elmúlt két évtizedben végrehajtott hadsereg-fejlesztései kapcsán.

A Nemzeti Gárda szerepe ráadásul döntő lehet: Putyin ugyanis hivatalosan a terrorizmus és szervezett bűnözés elleni feladatokkal is megbízta az egységet, ez pedig a gyakorlatban minden bizonnyal kiterjedt titkosszolgálati hálózatot jelent. Tehát az orosz elnök ellen folyó esetleges szervezkedések tekintetében kulcsfontosságú eszköz lehet Putyin kezében. Ráadásul még nemzetközi katonai aspektusból vizsgálva sem elhanyagolható alakulatról van szó, hiszen létszáma óriási, 340 ezer fő – vagyis mintegy tízszerese a magyar hadseregnek.

Bizonyos tekintetben azonban Putyin hibákat is elkövethetett, amennyiben valóban igaz, hogy az utóbbi időben elzárkózva él. Hruscsovnak bukásakor egyik bizalmasa azt rótta fel, hogy miért nem tartotta személyesen a kapcsolatot a párt egyes funkcionáriusaival és a területi vezetőkkel, hiszen azt még Sztálin sem engedhette meg magának. 

A döntő azonban Putyin számára az lesz, hogy az orosz társadalom a Szovjetunió összeomlását követően milyen mértékben ment át individualizációs folyamatokon a nyugati jólét szellőinek hatására – ez az orosz hadsereg katonai morálja szempontjából is fontos. Kérdés, hogyan reagál a társadalom a mindennapi életet is ellehetetlenítő gazdasági helyzetre a szankciók miatt.

Nagyjából Olaszországgal és Spanyolországgal említhető egy szinten, igaz, bizonyos nyersanyagok és a gabona tekintetében fontos szerepe van a nemzetközi kereskedelemben.

Vízválasztó lehet tehát az, hogy Kína mit lép, akarja-e, egyáltalán tudja-e kompenzálni a nyugati szankciók miatt kialakuló válsághelyzetet Oroszországban. Nem szabad elfeledni, a két állam politikai vezetői az elmúlt mintegy tíz évben majdnem 40 alkalommal találkoztak egymással, amelynek bizonyára voltak okai. Putyin a katonai „művelet” elrendelésekor kijelentette, hogy „minden eshetőségre felkészültek”. Amennyiben ez valóban a legradikálisabb gazdasági szankciókat és egy esetleges belpolitikai zűrzavart is jelent, úgy az orosz elnök kínai segítséggel a háborús viszontagságok ellenére is megőrizheti hatalmát. 

Kép: Mikhail Klimentyev / SPUTNIK / AFP

Hegedős Soma

(Vendégszerző, a Danube Institute vezető kutatója.)