Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A terrorizmus ellenes doktrína meggyengítette Amerikát, és sokkal több pénzbeli, emberi életben mérhető és külpolitikai veszteséggel járt, mint amennyi hasznot hajtott.
„Elmondható, hogy 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás új világrendet hozott az elkövetkező két évtizedre. Az eseményt megalapozó fanatikus ideológiát ugyan sikerült marginalizálni, eltörölni azt nem lehetett; az ideológia néhány szélsőséges hírvivőinek és 9/11 terroristáinak felbujtóinak egy része pedig épp most aratott győzelmet Afganisztánban. Azt az Egyesült Államokat, amelyből a terrortámadás gúnyt űzött, illetve amelyet elpusztított volna, valóban meggyötörték a fejlemények. Az USA megosztottá vált, és meggyengítették azok a reakciók, amelyeket az ország a terrortámadásra válaszul adott.
(…)
Megérte a terrorellenes doktrína végrehajtása azt a sok erőfeszítést? Több mint 7 ezer katona (…) esett el az afganisztáni és iraki háborúban. A becslések szerint a támogató személyzet és a vállalkozók vesztesége ugyanennyi. Ez 9/11 áldozatainak csaknem ötszöröse. Emellett ott van az a több mint 800 elesett brit, és az a több száz szövetséges katona is (…).
S miközben nem történt újabb 9/11, majdhogynem végét nem látni azoknak a kisebb-nagyobb nagyságrendű terrorcselekményeknek, amelyeket a tálibok 2001-es kiszorítását követően követtek el: Madrid, London, Párizs, Nizza és több száz kisebb támadás, amelyekből több tucatot az Egyesült Államokban követtek el.
Nehéz amellett érvelni, hogy az iszlamista szélsőség végzetes sebeket szerzett a hosszú háborúk alatt. Amellett, hogy a tálibok győzelme épp 9/11 huszadik évfordulóján gonosz módon a folytatólagos fenyegetésre emlékeztet bennünket, erős ösztönzőként hathat a hasonló ideológiák számára, amelyek az elmúlt két évtized horrortörténeteit alakították. Al-Kaida, Isis, al-Shabaab, Isis-K.
(…)
Számos oka van annak, hogy miért érezheti magát a Nyugat gyengébbnek, mint 2001-ben. Az azonban bizonyos, hogy a terror elleni háború következtében kialakult frusztráció és a veszteségek jelentős mértékben közrehatottak.
(…)
Könnyen lehet, hogy a 21. század első két évtizedére úgy emlékezhetünk, mint az az időszak, amikor egy kizökkentett szuperhatalom egy olyan izgatót hajszolt, amely végül megalázta azt.
(…)
Az amerikai hübrisz egy pártokon átívelő hit kialakulásához vezetett arra vonatkozóan hogy az Egyesült Államok képes a maga képére újraalkotni a világot. Nem kell ahhoz pesszimistának lenni, hogy a 20 évvel későbbi világot szemlélve megbizonyosodjunk arról, hogy ezt a gőgöt milyen látványos kudarc övezi."