Ukrajna begorombult: Nem kell a NATO-tagság semmilyen „alternatív formája”!
Az ukrán külügyi tárca jelezte, hogy a teljes tagság az ország biztonságának igazi garanciája
A francia elnök a törvény erejével lépne fel a vallási radikalizmussal szemben, miközben a szélsőbaloldal foggal-körömmel ellenzi ezt. Franciaországban a marxizmus és a szélsőséges iszlám szövetségre lépett.
Az elmúlt tíz évben erőszakhullám söpört végig Franciaországon, a támadások sorozatát többségével fiatal muszlim vallású francia állampolgárok követték el. Elég csak a 2012-es, toulouse-i zsidó iskolában történt lövöldözésre, a Charlie Hebdo ellen elkövetett 2015-ös merényletre, vagy a tavaly októberben három ember halálát követelő nizzai lefejezéses terrortámadásra gondolni. Franciaországban az elmúlt hónapokban nagy port kavart, hogy Emmanuel Macron francia elnök nyílt harcot hirdetett az radikális iszlamizmussal szemben.
A törvénytervezet már az asztalon van
Macron elnök a merényletsorozatok árnyékéban úgy határozott, cselekvésre van szükség.
A támadások és az erőszak ugyanis bebizonyították, hogy a radikális iszlamista ideológia nem egyeztethető össze a Francia Köztársaság értékrendjével. A francia kormányzat az iszlamista szeparatizmus visszaszorítását célzó törvényjavaslatot visz a törvényhozás elé, amit tavaly nyáron Marlène Schiappa állampolgárságért felelős miniszter jelentett be.
A francia államfő szerint sok muszlim gyökerekkel rendelkező francia állampolgár szembehelyezkedik a laicizmus talaján álló francia államfilozófiával, melynek az 1905. évi laïcité-törvény óta két fő pillére van: a vallásszabadság állami szintű garantálása és az állam vallási semlegessége.
A jövőben tehát a vallási egyesületeknek is tiszteletben kell tartaniuk a francia államfilozófia mindkét pillérét. Amennyiben ennek nem tesznek eleget, és a francia törvényekkel szemben folytatnak tevékenységet, az állam feloszlathatja őket. Továbbá a szekularizmus védelme érdekében az otthoni tanulás intézményét is korlátozni kívánják, ami közel 50 ezer tanulót érintene.
A különféle szervezetek külföldi finanszírozását is keretek közzé szorítanák, ami a törvénytervezet értelmében szigorúbb felügyeletet és nagyobb átláthatóságot jelentene. A francia vezetés fel szeretné szabadítani a franciaországi iszlámot a külföldi behatások alól és el akarja érni, hogy egyetlen mecsetben se buzdítsák a híveket a Köztársaság jogrendjének megtagadására. Macron úgy véli, a szigorítások elősegítik, hogy a franciaországi iszlám közösség önállóan, külső beleszólás nélkül fejlődjön, ezzel garantálva, hogy a muszlim vallásvezetők és hívők partnerként, nem pedig ellenségként tekintsenek az államra.
A szélsőbaloldal szövetségre lépett a radikális iszlámmal
A francia elnök az elmúlt hónapok során belföldön és külföldön is kapott hideg-meleget. A nemzetközi szereplők – többségében muszlim többségű államok – iszlamofóbiával vádolták Macront. A francia törvényhozásban helyet foglaló bal- és jobboldali pártok is élesen bírálták a törvénytervezetet és annak szellemi atyját. A szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország (La France insoumise), melyet Jean-Luc Mélenchon radikális politikus hívott életre 2016-ban, a radikális iszlamizmus visszaszorítását célzó javaslat egyik leghangosabb kritikusa. Mindez nem meglepő, hiszen
– világít rá Veres Kristóf György, a Migrációkutató Intézet munkatársa.
A kutató szerint még a francia Szocialista Párt sem kérdőjelezi meg, hogy sürgősen tenni kellene valamit az iszlám radikalizmus ellen, de persze ez nem jelenti azt, hogy a balközép tömörülés támogatni kívánja Macron kezdeményezését. Meglátásuk szerint a törvényjavaslat csak tüneti kezelést hajtana végre, miközben a muszlim közösség szociális problémáival, vagyis a valódi társadalmi kihívással nem foglalkozik. Ezzel szemben az Engedetlen Franciaország már kormányzati szintű, muszlimellenes megbélyegzésről beszél, amit szerintük a francia kormánytagok iszlámellenes nyilatkozatai is alátámasztanak.
Frédérique Vidal felsőoktatásért felelős miniszter nemrég arról beszélt, hogy
A kifejezést eddig többnyire nemzeti konzervatív körökben használták, így például a jelenséget szóvá tette többek között a jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke, Marine Le Pen, valamint Eric Zemmour esszéista. Baloldali megszólalók csak elvétve azonosították a jelenséget, így tett például Caroline Fourest feminista író, aki az iszlamizmust a nők jogainak hattérbeszorítása és a szekularizmus sárba tiprása miatt kritizálta. Az elmúlt hónapokban azonban – Vidal mellett – egyre több miniszter is nyíltan elítélte az iszlamizmus és a szélsőbaloldal összefonódását.
Macron már a 2022-es elnökválasztásra készül
Macron láthatóan óckodik az iszlám-baloldaliság kifejezéstől, ugyanakkor nem emelt szót a miniszterek kijelentéseivel szemben. Ez nagy valószínűséggel már a 2022-es francia elnökválasztási kampánystratégia egyik nulladik lépcsőfoka. A francia elnök a szigorú fellépéssel, a törvénytervezet kidolgozásával és a szélsőbaloldal radikalizmusának elítélésével a jobboldali szavazóknak kedvez. A stratégiája pedig úgy tűnik működik, hiszen támogatói bázisát képes volt megőrizni úgy is, hogy a 2020-as esztendő komoly gazdasági kihívások elé állította az országot.
Arról nem is beszélve, hogy
hiszen az elmúlt hónapok során a közbeszédet nemcsak a koronavírus-járvány, hanem Macron megosztó kezdeményezése is tamatizálni tudta. Ennek köszönhetően kevesebb szó esett az átgondolatlan uniós oltási stratégiáról, illetve az akadozó vakcinaszállítmányokról. Egy minden szempontból elhivatott EU-párti politikus számára is komoly fejtörést okozna az Unió mellett érvelni, miközben az állampolgárok a vakcinára várnak. Azonban azzal, hogy Macron egy olyan témát emelt a közbeszédbe, melyről eddig nem igazán lehetett higgadt vitát folytatni, a francia elnök átvette az irányítást a kommunikációs csatában.
A törvénytervezet vitája március 30-án fog kezdődni a kétkamarás francia törvényhozás felsőházában. A Szenátusban a jobbközép Köztársaságiak rendelkeznek a legtöbb képviselővel, akik már jelezték, több ponton módosítani kívánják a tervezetet. A jogszabályból teljesen ki akarják venni a heves vitákat kiváltó otthoni oktatásra vonatkozó passzusokat, továbbá korlátozni akarják a fejkendő viselését közterületen. A francia alkotmány szerint, ha a törvényhozás két háza nem tud közös álláspontot kialakítani egy jogszabálytervezetről, akkor a miniszterelnök visszautalhatja a döntés jogát az alsóháznak, ahol a kormányzó többség kezébe kerül a döntés.
Vagyis Macron és pártja vagy megegyezik a Szenátus legnagyobb ellenzéki erejével, vagy kivárja, hogy a felsőház előbb leszavazza a tervezetet, hogy az alsóházban saját erőből, változtatások nélkül el tudják azt fogadni. Veres Kristóf György szerint
Március végétől, a szenátusi vita kezdetétől folyamatosan napirenden lesz a téma, ami várhatóan a heves vitáktól sem lesz mentes – tette hozzá a kutató.
Gergi-Horgos Mátyás
Fotó: Arif Ali / AFP