Joe Biden nem tud leállni: további több tucat embernek adott kegyelmet
Rekordot döntött az amerikai elnök.
A huszonegyedik század leginkább zavarba ejtő találós kérdése következik. Kik lobbiznak az Egyesült Államok Kongresszusában a kényszermunkát tiltó törvény meghozatala ellen?
„Kik szerint van az rendben, hogy a Kínai Népköztársaságban a modern kori rabszolgaság keretében ujgur kényszermunkások dolgoznak? Kik vélik úgy, hogy a cégek olcsó munkaerő iránti olthatatlan szomjúságának semmisé kell tennie az emberi jogokat? A republikánusok? Belőlük a rablóháborúik után nem nehéz bármit kinézni. Vagy a fehér felsőbbrendűség hívei? Őket aligha zavarná az állatokként fogvatartott ujgurok nyomorúsága. Esetleg a kínaiak? Nem szeretik, ha belepofáznak a dolgaikba, úgyhogy ez sem lenne meglepő.
Csakhogy egyetlen fenti tipp sem helyes. A kényszermunka elleni törvény legfőbb ellenzője a Nike, a Coca-Cola, az Apple és még számos szuperszexi nagyvállalat az Egyesült Államokban. Azok a nagyvállalatok, amelyek a modern kori rabszolgatartás mellett szilárd meggyőződéssel próbálják felszabadítani a másfél évszázada elnyomott fekete rabszolgák mai leszármazottait. Vonzó brandjeiket csodálatos társadalmi változás, a Black Lives Matter ügye mellett kötelezték el, hogy lebontsák a rendszerszintű rasszizmust Amerikában. Tökösen a rabszolgák utódai mellé állnak, amikor azok százötven év múltán köztéri szobrokon vesznek elégtételt, és megfellebbezhetetlenül meghatározzák, hogy egy állam vagy egy vállalat milyen kvóták mellett tekinthető szabadnak és demokratikusnak – a saját rabszolgáikhoz azonban foggal-körömmel ragaszkodnak. Javaslom, hogy a következő BLM-tüntetésen jelezzék már, hogy nem minden rabszolgamunka rossz, csak az, amiből nem származik közvetlen hasznuk. Milyen jó a Nike, a Coca-Cola meg az Apple dolga, hogy ma is vannak rabszolgák, akik minden nap egy kicsit nagyobbá teszik őket, és egy kicsit igazságosabbá teszik a világot!
Ezek a cégek semmivel sem különbek, mint azok, amelyek hetvenöt éve a nemzetiszocialistákkal működtek együtt. Ma azonban már nem pusztán kiszolgálnak bármilyen rendszert – igényt tartanak arra, hogy maguk formálják a politikát. Ezek a multinacionális részvénytársaságok a demokratikus diskurzusra, az emberi jogokra és a parlamentarizmusra egyaránt rendszerszintű veszélyt jelentenek. Meg kell rendszabályozni őket, amíg nem késő.”