Assita Kanko megérti, hogy sokan dühösek II. Lipótra és emlékműveire, megérti, hogy nem kell őt ünnepelni. „De veszélyes tisztára mosni a történelmünket, hogy annak tűnjünk, akik lenni akartunk, ahelyett, hogy a valós múltunkra reflektálnánk.”
A politikus-aktivista kifejti: „Soha ne a csőcselék döntsön arról, ki fér bele és ki nem a történelmünkbe”.
Szerinte egy demokratikus társadalomban ezeket a döntéseket viták után, kollektívan kell meghozni. Hiba a történelmünk elpusztítása a kontextualizálás helyett.
Arról is ír: „A történelem bonyolult. Hozzáállásunk változik és fejlődik az idők során. A jelenkor, a progresszió és a politikai korrektség prizmáján keresztül számos történelmi figuránkat – sőt, hőseinket – hibásnak találhatjuk. De akkor abbahagyjuk Voltaire, Shakespeare, Dickens vagy Melati van Java olvasását? Minden egyes nappal, amikor a múlt erényein vitatkozunk a múlt jelenre gyakorolt hatásai helyett, elvesztegetjük a lehetőséget a továbblépésre.”
Assita Kanko szerint a népirtás, a háború és a rabszolgaság a világtörténelem sötét árnyékát jelentik.
„Ezek olyan történetek, amiket soha nem lehet elfelejteni – ugyanakkor nem kell, hogy ezek határozzanak meg minket”.
„Fekete nőként engem soha nem olyan fogalmak határoztak meg, mint a diverzitás, az inklúzió és a kvóták. Én nem alkalmatlan kormányzati politikák, nem a történelmi ignorancia vagy az online gyűlölet terméke vagyok. Én a saját magam kemény munkájának és ambíciójának, valamint a szüleim hitének a terméke vagyok, miszerint a határunk a csillagos ég. Ha másokra várunk ahhoz, hogy megváltozzon a saját életünk, akkor arra vagyunk ítélve, hogy elveszítsük az erőnket és ne legyünk képesek megvalósítani az álmainkat” – írja Assita Kanko.
Szerinte gyermekeinknek azt kell tanítani, hogy a törekvés és a türelmesség az, amit a változás érdekében képviselni kell; és George Floyd halála kapcsán is a legtöbb, amit tehetünk, az az, ha mindannyian a jobbik énünket éljük meg.