Ügyészek kontra Salviniék: jogi csaták a behajózó migránsok ügyében

Írta: Speidl Bianka és Fülöp Ida

A Sea Watch nevű, migránsokat Olaszországba behajózó szervezet Twitter-oldalán egy utazási iroda stílusában tudósított egyik legutóbbi akciójáról, azon örvendezve, hogy nagy szerencse volt számukra, hogy megismerhették „M.-et”, aki útjának ezt a részét velük tudta megtenni, és álmai megvalósítását kívánják neki.¹ M-et tehát az éhezés vagy az üldöztetés helyett álmai hozták Európába azon az úton, amelyen több ezer eurót kell fizetnie a csempészek felé az érintetteknek? 

Matteo Salvini olasz belügyminiszter még szerdán este, közvetlenül azután, hogy a Sea Watch a közösségi médiában is hírül adta akcióját, kiadott egy belügyminisztériumi direktívát, amelyben biztonsági okokból megtiltotta a hajónak, hogy belépjen az olasz vizekre. Először csak egy mérföldre közelítették meg Lampedusa kikötőjét, majd ott lehorgonyoztak a parti őrség és az Öt Csillag Mozgalom által delegált Toninelli infrastrukturális miniszter jóváhagyásával. Salvini azonban továbbra sem adott engedélyt a kikötésre, csak a gyerekeket, a szüleiket és a betegeket engedte partra szállni pénteken este. A hajón maradt migránsok vasárnap mentőmellényeket kértek a legénységtől és azzal fenyegetőztek, hogy a vízbe ugranak. Így

A titokzatos M. úr sikere részben Luigi Patronaggio agrigentoi ügyész érdeme, aki a közelmúltban többször is azt csinálta, hogy embercsempészet gyanújával a lefoglalta a hajókat, leszállította a migránsokat, majd pedig elengedte a hajók kapitányát, mondván, hogy nem volt semmiféle jogsértő a tettében. Patronaggio minapi eljárása egy jogi trükk volt a migránsok partra szállítására. Az ügyész más formában is segítette a Sea Watch 3 hajót a célja elérésben, és még pénteken eljárást indított Salvini egy áprilisi hasonló intézkedése ellen, amivel akkor egy másik NGO a Sea Eye egyik hajója ellen adott ki belépési tilalmat. A szicíliai ügyész tehát ismételten szembeszegül a belügyminiszterrel akkor, amikor egy tisztázatlan hátterű NGO-s hajó a belügyminiszteri tiltás ellenére önhatalmúlag készül újból belépni az olasz felségvizekre. Patronaggio ezzel mintegy szabad utat adott a migránsokat behajózó NGO-nak, jelezve, hogy részéről nem kell tartaniuk jogi felelősségre vonástól a belügyminisztériumi rendelet megsértése miatt.

Matteo Salvini olasz belügyminiszter és Patronaggio ügyész párbaja nem új keletű. Az olasz belpolitikában meghatározó szerepük van azon ügyészeknek és bíráknak, akik az ügyészi testület nyolcvanas és kilencvenes évekbeli maffiaellenes küzdelemben szerzett presztízsével visszaélve a jobboldallal kezdenek politikai küzdelembe. Salvinit már több perrel is megtámadták, de egyikben sem sikerült az ellene felhozott vádakat bizonyítani: legutóbb, 2018-ban Patronaggio egyenesen emberrablás vádjával akarta bíróság elé állítani a politikust. Az ügyész egy balos jogász szervezet, a Magistratura Democratica tagja, amely közös migrációs folyóiratot ad ki a Nyílt Társadalom Alapítvány által is finanszírozott ASGI (Associazione per gli Studi Giuridici sull'Immigrazione) bevándorlási jogra szakosodott egyesülettel. 

A Salvini elleni kampány kudarcot vallott, mert a parlament egyetlen háza sem járult hozzá a politikus kiadatásához. Most azzal érvelnek – és ezt a Salvini elleni vádakban is megfogalmazták –, hogy az emberi élet mentése a nemzetközi szerződések alapján felülír minden más törvényi szabályozást, és ennek az érvrendszernek a radikális kiszélesítése gyakorlatilag új kereteket biztosítana a korlátlan és ellenőrizetlen migráció elősegítésére.

A kormánykoalícióban részt vevő Öt Csillag Mozgalom baloldali szárnya az ő oldalukon áll: az ötcsillagosok az Európai Emberi jogi Bíróság elé akarták állítani Salvinit a kikötők lezárására vonatkozó rendelete miatt.

hiszen Toninelli miniszter tavaly az Aquarius migránsszállító hajót is beengedte volna ,s többször adott engedélyt arra, hogy az olasz parti őrség segítsen az NGO-nak a migránsok hajókra való átszállításában.

Toninelli és párttársa, Luigi Di Maio gazdasági miniszter és kormányfőhelyettes Patronaggio akciói kapcsán sem tiltakozott. A kikötőket már a líbiai harcok kiújulása után, április közepén meg akarták nyitni, mondván, hogy az onnan érkezők immár újból kivétel nélkül menekültnek minősíthetők. Az Öt Csillag Mozgalom szerint a megoldás a migránsok áttelepítése más EU-s országokba, illetve a visszatoloncolás. A politikusok és sajtó is nyíltan beszélnek arról, hogy bármikor felbomolhat a kormány, mivel szinte semmiben sincs egyetértés a koalíciós partnerek között.

Conte miniszterelnök az európai fórumokon rendszerint kihátrál Salvini mögül, ám a belpolitikai színtéren Salvini pozíciói erősek. A jobboldali koalíció nem esett szét, támogatottságuk tartósan 40% fölötti. A tavaly márciusi parlamenti választáskor még nem tudtak önállóan kormányt tudjanak alakítani, de a közvélemény-kutatások már néhány hét után a Liga hirtelen erőteljes megerősödését mutatták, miután az Öt Csillag Mozgalom a baloldali Demokrata Párttal is elkezdett koalíciós tárgyalásokat folytatni. A Liga ezek fényében ősszel megismételte volna a választásokat, hiszen a közvélemény-kutatások szerint ekkor önállóan is alakíthattak volna kormányt. Ám a Libero Quotidiano lap értesülései szerint Mario Draghi, az Európai Központi Bank olasz elnöke jelezte, hogy pénzügyi válság lehet a következménye, ha nem lépnek koalícióra az Öt Csillag Mozgalommal.²

A Németországban bejegyzett Sea Watch és más, Líbia és Olaszország között ingázó NGO-s hajók rendszerint már napokkal az indulásuk előtt jelzik a Twitteren és a Facebookon, hogy mikor érkeznek a líbiai partokhoz. Így fel tudnak készülni a csempészek a csoportok összeállítására, és nem is kell más formában kommunikálniuk, amit esetleg lehallgathatnak. Majd útközben is folyamatosan hírt adnak a közösségi oldalaikon, valamint helyzetjelzőjüket is láthatja bárki. Ezen kívül technikailag is sokat fejlődött a rendszer, mert újabban kis saját felderítő repülőgépeik is vannak, amellyel pontosan be tudják mérni, hogy hol vannak a csónakok.³ A gyakorlat szerint a migránscsoportokat egy csempész kíséri Líbiából, aki a csónakot, de legalábbis a motort vissza is viszi. Amikor az állítólagos mentőakcióra sor kerül, azaz az NGO-k aktivistái találkoznak a migránsokkal, akkor a saját motorcsónakjaikra szállítják át őket, majd onnan a hajóra. A helyzetjelzőt a célponthoz közeledve kikapcsolják, majd visszakapcsolják. A gumicsónakos megoldás kimondottan a líbiai partok közelében való átvételt szolgálja, hiszen így az embercsempészek rizikó nélkül térhetnek vissza, a mentés és a beszállítás pedig humanitáriusnak álcázott akcióként az NGO-k feladata.

Az Il Giornale szerint az NGO-k szatellit kommunikációját katonai titokként kezelik, ami jelentősen megnehezíti tevékenységük feltárását.⁴

A tragédiák oka az, hogy az embercsempészek túl sok migránst kényszerítenek felszállni a gumicsónakokra és a fából készült halászhajókra. A gumicsónakok pillanatok alatt kilyukadhatnak, a halászhajók meg felborulhatnak, és utasaik akár percek alatt is életüket veszthetik, ha nem tudnak úszni. Az akcióikra szinte kizárólagosan a líbiai SAR (Search and Rescue, azaz „Keresd és Mentsd”) zónában kerül sor, amit azzal indokolnak, hogy értesítették a líbiai parti őrséget, de nem kaptak választ. A líbiai SAR zóna 2018. szeptembere óta létezik, akkor fogadta el az IMO (International Maritime Organization), az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete. De a Földközi-tengeren aktív NGO-k és általában véve a migrációt támogató szervezetek nem fogadják a líbiai SAR-zónát, mivel annak létezését is a nemzetközi törvényekkel ellentétesnek tartják. Szerintük egyáltalán nem lehetne a Líbiából útnak indult migránsokat oda visszafordítani. Nem meglepő, hogy Tunéziát sem tartják kellőképpen biztonságos kikötőnek, ezért kizárólag Olaszországot célozzák a hajójukra felvett migránsokkal. Továbbá nagyon sokszor hangsúlyozzák, hogy ők a határok nélküli szabad mozgás hívei. A minap a Sea Watch 3 kapitánya is ebben a szellemben, teljesen önállóan cselekedett s a hatóságokat már csak utólag értesítették.

A Proactiva Open Arms spanyol NGO kapcsán az Il Giornale című lap rávilágít a támogatásuk mögött húzódó üzleti érdekekre. Az egyik legnagyobb adományozója az Open Armsnak egy spanyol hajózási cég, akik még 2014-ben kezdték el őket támogatni. Az akkori Mare Nostrum program keretében ugyanis, amelyet aztán a Frontex Sophia művelete váltott fel, a kereskedelmi hajókat is kötelezték a migránsok mentésére és Olaszországba vitelére. 2014-ben 140 ezer migránsból 40 ezer ebben a formában érkezett meg az olasz kikötőkbe. Ez komoly többletköltséggel járt a kereskedelmi vállalkozóknak s így a feladatot az erre szakosodott NGO-k támogatásával váltották ki.⁵

Ezekből a konfliktusokból kirajzolódik: egyes migránsokat behajózó NGO-k az őket támogató és segítő ügyészekkel és bírókkal együtt szembe szállnak a nemzeti jogrendszerekkel és kormányokkal. Ez a konfliktus meghatározó eleme az idei európai parlamenti választásnak is az érintett országokban.