Kalandorból embermentő: 110 éve született Oscar Schindler

Most 110 éve, 1908. április 28-án született Oscar Schindler. A német gyártulajdonos azzal írta be magát a történelembe, hogy zsidók százait mentette meg a biztos haláltól. Kétségtelenül ellentmondásos figura volt, azonban a vészterhes időben képes volt arra, hogy helyes döntést hozzon.

Az életrajzával foglalkozó újságírók, történészek, időnként azzal árnyalják a zsidómentő hős képét, hogy Schindler jellemének kevéssé dicsőséges oldalát is kiemelik. Ennek persze csak abból a szempontból van jelentősége, hogy ettől a tettei még inkább felértékelődnek, még szerethetőbb lesz homályba burkolózó alakja.

Oscar Schindler egy élvhajhász hedonista volt, ízig-vérig üzletember, aki szerette a pénzt és a hatalmat, a nőket és az italt pedig még talán annál is jobban. Azonban ezeknek

Schindler minden gyengesége ellenére egészséges erkölcsi érzékkel rendelkezett, megtette azt, amit mindenkinek kötelessége lett volna megtenni azokban az időkben.

De mit tett valójában Schindler?

Röviden, zsidók pénzén vett gyárában dolgoztatta a fillérekbe kerülő zsidó munkaerőt. Ez azonban még egyáltalán nem megy eseményszámba, ettől még lehetett volna egy azon üzletemberek sorában, akik kíméletlenül kihasználták az olcsó munkaerő nyújtotta előnyöket.

Schindler Lengyelország német megszállása után Krakkóba utazott, hogy a háborús gazdaság adta lehetőségeket ő maga is kihasználja. Mint az Abwehrrel együttműködő ügynök, segített a lengyel katonai egyenruhák beszerzésében, amiket a gleiwitzi incidens alkalmával használtak fel a németek. Ennél sokkal többet is tett a lerohanás előkészítésében, de az egy másik történet. Jó gazdasági, titkosszolgálati és politikai kapcsolatokkal feltarisznyázva érkezett tehát Lengyelországba, hogy apja nyomdokaiba lépve ő maga is gyáros legyen.

Új gyárak alapítására volt is igény, a németek katonai „vállalkozásai” hatalmas ipari támogatást igényeltek. Schindler meglehetősen jó kapcsolatokat ápolt a feketepiac szereplőivel, emellett pedig a Nemzetiszocialista Munkáspárt befolyásos tisztviselőivel is. Ennek a szerencsés elegye nagyon jól jövedelmez háborús időben.1939 októberében vásárolta meg a később híressé vált zománcozó üzemét, amit elegendő tőke hiányában olyan zsidó befektetők bevonásával szerzett meg, akik a zsidótörvények miatt nem rendelkezhettek semmilyen jelentős vagyon felett. Szomorú adalék, hogy a befektetők egyike sem érte meg a háború végét.

Schindler a gyárában a krakkói gettó, majd annak felszámolása után a plaszówi koncentrációs tábor lakóit dolgoztatta, ezek után az emberek után csupán filléreket kellett fizetnie. Azonban azzal, hogy hadiipari szempontból nélkülözhetetlen gyárban dolgoztak a gettó lakói, mentesültek attól, hogy haláltáborba hurcolják őket. Schindler azonban

mint amilyenre a gettóban vagy a lágerben számíthattak volna. A már említett kitűnő politikai kapcsolatainak köszönhetően ugyanis Schindler elérte, hogy a gyárának munkásai egy külön, a számukra kialakított al-táborban lakhassanak. A feketepiac segítségével élelmiszert és gyógyszert szerzett az al-tábor lakói számára.

Gyárában és az ahhoz tartozó al-táborban teljesen más körülmények uralkodtak, mint a hagyományos táborokban. Engedélye nélkül a nemzetiszocialista fegyveresek nem léphettek be az üzem területére, a zsidók így biztonságban voltak a zaklatástól. A dolgozók megközelítőleg kétszer annyi élelmet kaptak, mint a munkatáborban. A későbbi számítások és a korabeli feljegyzések tanúsága szerint Schindler egy vagyont költött élelmiszerekre, a gyár területén pedig egy titkos kórházat is fenntartottak. A legfontosabb mégis az volt, hogy

Amikor a Szovjetunió csapatai elérték Lengyelországot, a táborokat átköltöztették, Schindler is kénytelen volt áthelyeznie a gyárát. A kapcsolatai révén el tudta érni, hogy gyárát a Szudéta-vidéki Brünnlitzbe helyezzék át.

A költözéskor készült az úgynevezett „Schindler listája”, ami azoknak a nevét tartalmazta, akiket magával vitt az új gyárba. A lista 1098 nevet tartalmazott, ők voltak a Schindler-zsidók. A lebukástól tartva a listán az időseket akár évtizedekkel is fiatalabbként, a gyermekeket felnőttként tüntették fel. Az orvosok, tanárok neve mellett pedig valamilyen szakmunkás végzettség szerepelt. A megmentettek között volt Abraham Bankier is, aki Schindler gyárának eredeti tulajdonosa volt. A gyár munkásainak átköltöztetésekor a nőket valamilyen tévedés folytán először Auschwitzba vitték: Schindler innen váltott ki briliánsokkal 298 személyt, ők csak hetekkel később érkeztek meg Brünnlitzbe.

A brünnlitzi üzem 1945. május 8-ig működött, ekkor Schindlernek már menekülnie kellett. Az, hogy zsidókat mentett, még nem volt garancia arra, hogy az oroszok vagy a csehek nem fogják felelősségre vonni a háborús termelésben való részvételért, vagy bármilyen mondva csinált indokkal nem gyilkolják meg. Szökése előtt munkásaitól búcsúajándékként egy gyűrűt kapott, melybe belevésték a következő feliratot:

Később ez a mondat lett a Yad Vashem múzeum mottója is.

A háború után Schindler feleségével együtt Dél-Amerikába, Argentinába menekült, 1957-ben tért vissza Európába. Frankfurtban telepedett le és elindított egy cementgyárat, 1961-ben azonban ez a gyár is tönkrement. A megmentett zsidók alapítványt hoztak létre Schindler megsegítésére: a háború utáni életében a megmentett zsidók és azok leszármazottai folyamatosan segítették anyagilag. 1962-ben a jeruzsálemi Igazak fasorában fát ültethetett, emellett életében és halála után is sok elismerést kapott Izraeltől: a szidók sosem felejtették el emberségességét. 1974. október 9-én halt meg Hildesheimben, holttestét Jeruzsálembe szállították és a Sion-hegyi katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. „Köszönjük Istennek, hogy a miénk volt” – olvasható a fejfáján. 1993-ban Izrael a Világ Igaza címmel tüntette ki.

Schindler története sokáig feledésbe merült, az igazság felszínre kerüléséhez egy véletlenre volt szükség. Egy ausztrál író, nevezett Thomas Keneally 1980-ban Kaliforniában véletlenül tért be egy bőráru boltba, ahol az üzlet tulajdonosától, Leopold Pfefferbergtől hallott először Schindler embermentéséről. Az ausztrál író ekkor eldöntötte, hogy regényt ír a megrázó történetről. A könyv 1982–ben került kiadásra, és szinte azonnal világsiker lett. Ennek a könyvnek alapján készült Spielberg Schindler listája című filmje is.