Băsescu: Ponta mondjon le kormányfői tisztségről!

Kedves Merkel-né asszonyság! Ha ön azt tudná, hogy mennyire csodálom rendkívüli személyét, s tisztelem, ahogyan még politikusembert soha nem tiszteltek, rajongok önért mint egy kisdiák! Képzelje, újabban még az arcképe is ott lóg az ágyam fölött, hogy este lefekvés előtt mikor Jóistenhez imádkozok, ne feledjem belefoglalni a nevét az önnek hosszú életet és egészséget kívánni óhajtó imádságaimba. És teljesen őszintén és tiszta szívből mondom, hogy ön számomra mindig az évszázadunk utolérhetetlenül legnagyobb politikus karaktere volt és az is marad, amíg élek! Óh bár csak halmozhatnám el önt naponta szebbnél-szebb biztató szavakkal, illethetném ilyenkor rózsákkal a lépteinek lába nyomát. Felnézek az égre és a napsütésben is az ön mennyei mosolyát érzem visszaragyogni rám, s maguk a felhők sötétje is némelykor, mintha a maga zord ábrázatát idézné vissza bennem, tudja… amikor, izé, én oly csúnyákat szóltam ki a számon és közben titokban, bevallom, nyelvet is öltöttem önre. Beismerem, akkoriban felelőtlenül nagyon ostoba voltam és gonosz, de azóta nagyot fordult velem a világ, és mára már aludni sem tudok igazából nyugodtan, ha nem önnel álmodok. Drága asszonyság, jó asszonyság, kedves Merkel-né, lássa be mi egymásnak születtünk, és semmiképpen nem szabad, hogy az elmúlt idők során bekövetkezett könnyen félreérthető zavaros kinyilatkozásaim épp most gátat vessenek egy igazi körvonalazódó barátság teljes mértékű kibontakozásának. Én mint az ön feltétlen híve vállalom, hogy hűséggel fogadom, hogy ezentúl igyekezek majd a legrejtettebb gondolatait is valóra váltani, és hogy mindig csak egy dolgot fogok szem előtt tartani, hogy germán birodalom proszperálását utolsó ízig-vérig hűséggel szolgáljam. Hei…izé, de ezt azért talán már mégsem szólnám, inkább csak annyit végezetül, hogy kedves Merkel-né, most a Mikulásra hozd el nekem újra a miniszterelnöki jövöm biztonságát, és ne higgy a saját Klausz-odban, mert ahogyan én szolgálok majd, úgy nem szolgált téged még senki! Léci, léci, léci…kérlek, hiszen te vagy a legjobb és legszebb, mindeneknél is okosabb miniszterelnök hölgy, akivel valaha is találkozhattam. Köszönt téged őszinte híved, a bűneit nagyon megbánó, téged rajongó imádattal szerető Ponta Victorod. Na, igaz-e akkor az, hogy én leszek a miniszterelnök továbbra még február után is?