Testvériség

„Mostanra azonban kiderült, hogy hiába működik voltaképp tűrhetően az amerikai gazdaság, az imázsért felelős tisztviselők nem végezték jól a dolgukat, vagy megérett a véres évtized, a terror uralmának gyümölcse. A kedves, gazdag, erkölcsös és kissé gyerekes Amerika végleg a múlté. Lehallgatta a panamai elnököt? Nemrég még amerikai katonák állomásoztak a csatorna partján, ez nem valami nagy hír. Lehallgatta Ecuadort, Bolíviát, Venezuelát? Politikai ellenfelei irányítanak, ő pedig erős, ezért a közelében fekvő országokat igyekszik pórázon tartani. Brazília, Argentína, Kolumbia már sokkal nagyobb falat, megmagyarázni is nehezebb, szinte lehetetlen, hiszen szövetségesek ők, vezetőikkel együtt nevet Barack Obama a fogadásokon, mégis Amerika ikerkontinensén vannak. Mexikó első emberének megfigyelése azonban túlzás. Szövetséges is, szomszédos is, a viszony elméletileg kiváló. A Nemzetbiztonsági Ügynökség mégis feltörte a levelezését, mert a bizalomnál fontosabb az érdek.

Ha viszont Mexikó mellé odatesszük Németországot, az már nem csak érthetetlen, de riasztó is. A kancellárnak olyan szupertelefonja volt, amelyet egy német cég tett feltörhetetlenné, s azzal hirdette a borsos árú szerkezetet, hogy ilyet használ maga Angela Merkel is. Obama idén a Brandenburgi kapunál mondott »történelmi« beszédet, amolyan második Kennedyként, s miközben zakóját levéve viccelődött azon, hogy barátok között nem kell igazodni az etiketthez, az amerikai kémszervezet szorgalmasan dolgozott a fogadó állam vezetőjének levelezését vagy híváslistáját böngészve. Emlékezhetünk a Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszternek tulajdonított cinikus, Európát lesajnáló költői kérdésre, miszerint kit kell hívnia, ha Európával akar beszélni. Úgy látszik, hogy a kérdés továbbra is böki a tengeren túli vezetők oldalát, s inkább hallgatóznak, mintsem telefonálnak. A világ változik, a telefon már nem az egyetlen kommunikációs csatorna, s a szövetségesek erkölcsei sem pontosan olyanok, mint egy emberöltővel ezelőtt.”