West szerint háború idején nagy a nyomás, hogy a hírekben „jófiúk” és „rosszfiúk” szerepeljenek.
Néha valóban vannak ilyenek, de a narratíva így sokszor túlságosan egyszerű. Oroszország rossz, Franciaország jó, még akkor is, ha a francia rendőrök erőszakosan vernek szét tüntetéseket. Németország is jófiú, dacára annak, hogy korábban közelebb állt Oroszországhoz, mint bárki más.
Strauss felidézte egy olyan újságíró példáját, aki bár Amerikával szimpatizált, de amikor riporterként látta, hogy amerikai katonák civileket lőttek le Irakban, mégis képes objektívan leírni a helyzetet. Ennek ellenére szerinte látni kell a nagy képet, például Bosznia nyilván áldozat volt a délszláv háborúban. West a nagy kép szem előtt tartására utalva megemlítette, hogy Szíriában is a nagy képet tartották szem előtt a lapok, és közben a Nyugat felfegyverzett egy halom dzsihadistát.
Pappin szerint Donald Trump után megváltozott a közösségi média. Tíz éve hozott egy amerikai lap egy cikket, miszerint van jobb- és baloldali Facebook. A Facebook ugyanis korábban politikailag kategorizálta felhasználóit, és igyekezett lehetőleg mindenkit bevonni. Mindenkinek azt mutatta, amit szeretett olvasni. A republikánusok például főleg arról találtak cikkeket, hogy egy bátor fegyverviselő amerikai megállított egy bűncselekményt. A baloldaliak pedig arról, hogy a fegyverek veszélyesek. Tehát korábban erősítette az oldal a már létező politikai véleményeket.
De mikor már mindenkit bevonzott ez a felület, és Trump megváltoztatta a médiához való hozzáállást, a Facebook is reagált. Valamikor Trump kormányzása alatt