Aki előre látta a cár haragját – Demkó Attila könyvbemutatóján jártunk!

Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője, a Mandiner rendszeres szerzője magyarul Máglyatűz címen megjelent könyve angol verziójának (The Fury of the Tsar) bemutatóját tartották az MCC Scrutonban, beszélgetőtársa Boris Kálnoky, az MCC Médiaiskola vezetője volt.

A biztonságpolitikai szakértő azzal kezdte, hogy több személyes élmény is befolyásolta a könyvet – erről videókat is mutattak, például amikor lőttek rájuk és futniuk kellett a tűz elől. Akkoriban a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, ezért álnéven írt, hiszen nem tartotta jó ötletnek a saját neve alatt való közlést. A regény tartalma műfajából adódóan nem mindig teljesen igaz, de bizonyosan közelebb áll a valósághoz, mint amit néha a hírekben olvas az ember – jegyezte meg a szerző.

A beszélgetés felvétele

Demkó szerint a régiónk nagyon ingatag, a háborúk figyelmeztetés nélkül is kitörhetnek. A NATO nagyon fontos védelmünk szempontjából, de azért magunkat is meg kell védenünk, és Németország vagy Magyarország sokáig nem vette ki ebben a részét. A németek, véli a szerző, sok téren nagyon naivak voltak, az energiapolitika terén is, és az is igaz, hogy képtelenek lennének megvédeni a saját országukat. A jugoszláviai háború után azt hittük, hogy ez a régió biztonságos, de ez tévedés volt, hiszen sok törés van az országokban, etnikai és más jellegűek is – fejtette ki a biztonságpolitikai szakértő.

Demkó a könyvét még az ukrajnai első események megkezdődése előtt kezdte el írni, és azóta csak rosszabb a helyzet.

Kálnoky Putyin személyes ambícióiról faggatta Demkót. A kutató szerint Putyinnak van elég pénze és hatalma, most már csak a történelmi szerepre vágyódik. Ő akar lenni az, aki feltámasztja Oroszországot a Szovjetunió elbukásából.

Az orosz nacionalizmus számára ez ugyanis nem csak a kommunista diktatúra bukása volt, de az orosz birodalomé is. Olyan részeket vesztettek el, amelyeket orosz területnek éreztek. Ez nem feltétlenül a teljes volt birodalom területe: például Azerbajdzsánról, Örményországról a balti államokról lemondtak, de

Boris Kálnoky rámutatott, hogy Demkó lényegében megjósolta a háborút, noha a könyvben Kínának is erős szerep jut. Az Egyesült Államok a könyvben nem tud dönteni, hogy Tajvanra vagy Ukrajnára reagáljon előbb.

Demkó úgy véli, hogy Putyin új Jaltát, egy új megállapodást akar a Nyugat és Oroszország között. Már korábban is úgy látta, hogy Putyin vissza akarja kapni Ukrajna egy részét. Szerinte ma is megkockáztatható, hogy Kína tudott az orosz tervekről, az ő kérésükre várhatták meg a téli olimpia végét. Grúziánál nem várták meg az akkori olimpia végét, és a kínaiak nagyon dühösek is voltak. Demkó egy harmadik kötetet is akart írni Invázió címmel, de úgy látszik, ezzel elkésett. Az Egyesült Államoknak most könnyebb, hogy csak az oroszokra fókuszálnak, hiba volt nem várni a kínaiakra – de persze az is lehet, hogy a kínaiak nem is akartak semmit csinálni Tajvannal. Mindenesetre Oroszország Demkó szerint „türelmetlen” volt Ukrajna kapcsán.

A kérdésre, miszerint az eseményekhez volt-e köze Afganisztánhoz, Demkó úgy vélte, hogy az oroszok sok pozitív előjelet láttak a lépésükre. Ilyen lehetett az afgán fiaskó, hiszen az megalázó volt Amerika számára, de a covid, a Biden-kormány gyengesége és az energiakrízis is ilyen jelek lehettek. A könyvben is előkerül, hogy a tálibok könnyen legyőzik a NATO-erőket.

Demkó Attila az írás során különösen élvezte Putyin „belső monológjainak” megírását: a Honvédelmi Minisztériumban sok nyugati elemzést olvasott Putyin észjárásáról, és persze megnézte az összes elérhető interjúját, ezzel rengeteg időt töltött. Putyin szereti a jachtokat, a drága órákat és a palotákat, hiszen szegényen nőtt fel, de ezek csak játékok neki, unja őket, hiszen már minden kipróbált, kivéve talán a medvéken való lovaglást. Sok szempontból már történelmi a teljesítménye, de ő történelmet akart írni.

A szerző emlékeztet: Putyint nagyon érdekli a történelem, nagyon fáj neki Oroszország történelmi bukása, és sokszor a külföldi vezetőknek is az ukrán és orosz történelemről mesél, akár órákon át. Egyik fő célja, hogy száz év múlva új Nagy Péterként vagy Sztálinként (utóbbi számára nem negatív személyiség) lássák. Ha Putyin csak egy kleptokrata lenne, könnyű lenne kezelni a nyugat számára.

Putyint nem érdekli, ha zárolják a nyugati vagyonát. 

A beszélgetésen hazánk is szóba került: Demkó szerint egyszerű lenne azt mondani, hogy Magyarország egyszerűen üzletelt Oroszországgal, és ennyi lett volna a magyar politika, hiszen Oroszország mindenkivel üzletelt, és a nyitás magyar részről még a Gyurcsány-éra során történt, az Orbán-kormány csak folytatta. De üzleteltek velük az osztrákok, németek és olaszok is. Hazánk pedig a Molból is kivásárolta az oroszokat. Magyarország tehát nem adta fel szuverenitását, és igenis tartotta a távolságot, még akkor is, ha gazdaságilag jó alkukat kötött a két ország. 

Talán

De Moszkva minden határt átlépett a második ukrajnai invázióval (az első ugyebár 2014-ben) volt. Az első inváziónak legalább még volt valamilyen narratívája, akkor még másképp láttuk az ukrán nacionalizmust is, ami elnyomta a magyar kisebbséget.

Ez a mostani invázió viszont Demkó szerint annyira brutális és kimagyarázhatatlan, hogy a pragmatikus kapcsolatot nem lehet folytatni már az oroszokkal, Magyarországnak is színesítenie kell energiaellátottságát, csökkenteni az orosz függőséget – a kérdés csak annak sebessége.

Nyitókép: MTI/AP/Szputnyik/Alekszej Nyikolszkij