Így terjeszkednek a bevándorlóklánok Európában

Írta: Veres Kristóf, MKI; nyitókép: zavargás Göteborgban

A klánalapú közösségek kihívásai Európában címmel tartott online konferenciát a Migrációkutató Intézet kedden. Mint a konferencián elhangzott: az elmúlt évtizedekben a Közel-Keletről és szub-szaharai Afrikából érkező bevándorlók a jelenkori Európában jórészt ismeretlen társadalmi struktúráikat is magukkal hozták a kontinensre. 

Az előadók azt a kérdéskört járták körül, hogy milyen hatással van ez a befogadó közösségekre, miként hátráltatja az integrációt, illetve segíti elő a párhuzamos társadalmak kialakulását. Szóba került a klánokhoz köthető talán legaggasztóbb jelenség, a klánalapú bűnözés is, amely elsősorban a társadalmi integrációból és következésképpen

A klánalapú bevándorló közösségek belső struktúrája és működési dinamikája idegen az európai társadalmak és az erőszakszervezetek számára, ami jelentősen megnehezíti az ellenük való eredményes fellépést. A Migrációkutató Intézet által szervezett online rendezvény célja az volt, hogy bemutassa a klánok általános jellemzőit, és feltárja, miként integrálhatóak az európai társadalmakba – ha erre egyáltalán van mód. 

Johan Lundberg, a Stockholmi Egyetem professzora előadásában leírta a klán- és az államalapú társadalmak közötti különbségeket, valamint rámutatott azokra az ideológiai tényezőkre, amelyek az utóbbi évtizedekben gátolták Svédországban a klánokkal kapcsolatos tudományos és társadalmi diskurzust. A modern, állam alapú társadalmak individualisták, az egyént csak saját érdemei emelik ki, esetleges bűneiért pedig csak ő felelhet. Ezzel szemben a klánalapú társadalmak az adott közösséget helyezik minden elé. A klán egy tagjának a becsülete az egész kollektíva becsületének függvénye,

Jóllehet Svédországban 40 klánalapú bűnszervezetet tartanak számon, a kétezres évek eleje óta a tudományos és politikai közbeszédben domináns posztmodern diskurzus jelentősen gátolta, hogy a problémáról széleskörű társadalmi vita alakuljon ki. A posztmodern narratíva szerint ugyanis a társadalomtudományok nem a létező valóságot írják le, hanem kutatási témaválasztásukkal konstruálják azt. Ezt a logikát követve az, aki a klánalapú bűnözéssel akar foglalkozni, automatikusan rasszistának minősíthető. Lundberg szerint Svédországban a klánalapú bűnözés napjainkban olyan szintet ért el, hogy egyre többen kezdik belátni a posztmodern narratíva tarthatatlanságát. 

Kovács Emese, a Migrációkutató Intézet kutatója előadásában azt vizsgálta, hogy a dán állam milyen intézkedésekkel kívánja a párhuzamos társadalmakat és a hozzájuk kötődő klánalapú bűnözést felszámolni. Dániában egy 2020-as felmérés szerint körülbelül 74 ezer bevándorló élhet párhuzamos társadalmakban. A nem nyugati hátterű bevándorlók körében végzett kutatás szerint a megkérdezettek 16%-a nem választhatja meg szabadon az élettársát, valamint 5%-uk nem dönthet szabadon a saját oktatásáról vagy a barátairól. 

Dániában teljes politikai konszenzus uralkodik arról, hogy

és fel kell számolni a probléma melegágyaként szolgáló gettókat. A gettókba ugyanis a nyugati jóléti állam nem tud behatolni, így az itt lakó bevándorlók társadalmi integrációja nem biztosítható és a klánstruktúrák könnyen tovább tudnak élni. A dán kormány által nemrég meghirdetett program 2030-ig szeretné felszámolni az összes gettót. Az intézkedések között szerepel a kiskorúak közötti vallási házasságok, valamint a kibocsátó anyaországokba szervezett „átnevelő utak” tilalma. A kormányzat jelentősen szigorítani tervezi továbbá a bevándorlást, valamint a gettósodott városrészek fizikai felszámolását is tervezi a lakosság átköltöztetésével. 

Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója előadásában a klánok szerepét mutatta be a szomáliai politikában. A klánokról jellemzően az Európába irányuló migráció következményeként létrejött párhuzamos társadalmak kontextusában szokás beszélni, érdekes azonban megvizsgálni, hogy klánok hogyan működnek egy olyan államban, ahol sohasem történt meg a váltás egy államalapú társadalomra. 

amely a teljes társadalmat behálózza. Ennek következményeként viszont a szomáliai politikát is csak ezek kontextusában szabad értelmezni. A szomáli politikai eseményeket kommentálva a nemzetközi sajtó jellemzően mégis teljesen negligálja, hogy az ország alapvetően egy klánalapú társadalomnak ad otthont. Például a jelenleg is tartó választási huzavona kapcsán Mohamed Abdullahi Farmajo elnököt hajlamosak diktátornak titulálni, az ellenzéki vezetőket pedig a demokrácia élharcosainak, pedig a mostani konfliktus sem több a különféle klánok közötti hatalmi harcnál. Marsai arra is rámutatott, hogy az európai szomáli diaszpórák gyakran magukkal hozzák a klánok közti feszültségeket, illetve hogy a klánalapú bűnözői csoportok ellenérdekeltek az integrációs folyamatban, hiszen az integrálódó szomálik már nem klánjuk, hanem az állam – és a hatóságok – felé lesznek lojálisak.

A probléma kezelése és megoldása kapcsán az előadók arra mutattak rá, hogy leginkább az egyéni integrációs folyamat működhet, mert magának a klánnak mint struktúrának a beillesztése az európai társadalmakba nehezen képzelhető el sikeresen.