A lengyelek lesznek az új britek? – V4-ek a Brexit után

A Dr. Wisniewski Anna külgazdasági attasé által vezetett beszélgetés résztvevői Garai Nikolett, a KKI kutatója, Ackermann Sándor, az intézet vezető elemzője és Dobrowiecki Péter, az Antall József Tudásközpont kutatója voltak. A helyszínt adó Külgazdasági és Külügyi Intézet mellett a Wacław Felczak Alapítvány is támogatta a rendezvényt.

A beszélgetést Ackermann Sándor indította el, aki megállapította, hogy az utóbbi másfél évben Lengyelországban volt már egy önkormányzati választás, ahol az 500 ezer fős vagy annál nagyobb településeken többnyire az ellenzék nyert, azonban a közgyűlésekben szinte kivétel nélkül a Jog és Igazságosság (PiS) szerzett többséget. Megemlítette továbbá, hogy volt egy európai parlamenti választás is, ahol a nagy ellenzéki összefogás megbukott, végül most vasárnap megtartották a parlamenti választást, amit még 2020 tavaszán egy elnökválasztás is fog követni (a lengyel választásokról itt írtunk). A rekordrészvétel nem csak a nagyot győzedelmeskedő kormánypártnak kedvezett, hanem a baloldalnak is, amely ismét politikai tényezővé vált (visszajutott a parlamentbe), illetve a szélsőjobboldalnak is, ugyanis a Konfederacja a Szejmben tudott maradni.

Dobrowiecki a magas részvételi arányra a társadalom átpolitizáltságában látta a magyarázatot. Megállapítása szerint ez jó is, hiszen a demokrácia teljesebb érvényesülését eredményezi, illetve rossz is, hiszen növeli a politikai szakadékot a felek között. Úgy vélte, hogy a Mateusz Morawiecki miniszterelnök által az utóbbi időben elkezdett, a nyugattal kevésbé harciasan fellépő politika tartós lesz, ugyanis a háttérben közte és a párt másik fontos vezetője, Jaroslaw Kaczyński közti versenyt a jelenlegi kormányfő nyerte. Ennek oka abban is rejlik Dobrowiecki szerint, hogy a korábbi miniszterelnök szerepe lényegesen megosztóbb bel- és külpolitikai szinten is. A szakértő megállapította, hogy az egyre dominánsabb lengyel Közép-Európa-politika hátterében az áll, hogy

Így értelemszerű, hogy „nagyobb szeletet szeretne vágni magának” az uniós politika tortájából.

„A vasárnapi győzelmet követően a lengyel és magyar kormányközeli média is arról írt, hogy a Jog és Igazságosság győzelme jó hír a V4-es országoknak” – állapította meg Wisniewski Anna, majd feltette a kérdést, hogy vajon ez tényleg így van-e, Garai Nikolett először kijelentette, hogy senki nem kérdőjelezte meg előzetesen a PiS győzelmi esélyeit, a kérdés mindösszesen annyi volt, milyen mértékű lesz ez a győzelem. Mivel geopolitikai és geostratégiai szempontból is a biztonság, a növekedés és a nemzetközi kapcsolatokban betöltött vezető szerep kialakítása fontos most Lengyelországnak, így ennek tükrében a V4-ek is erősödhetnek. Kiemelte, hogy azért is jó hír a jelenlegi lengyel politikai fősodor hatalomban maradása, ugyanis Magyarország mind az EU-bővítéssel, mind az egységes piac mélyítésével kapcsolatban is partnere tud lenni Lengyelországnak. Ennek mi sem ékesebb példája, mint hogy a legutóbbi nyugat-balkáni csúcsot Poznanban tartották.

Ackermann Sándor Lengyelország külpolitikájának utóbbi években aláírt legfontosabb dokumentumának a Három Tenger Kezdeményezést emelte ki, mellyel egy Bulgáriától, Horvátországot is érintve, Észtországig tartó érdekszféra-platformot tudna kiépíteni Varsó az Európai Unión belül. A szakértő megállapította, hogy szemben az ötlet első megjelenésével, most már Németországnak se lenne ellenére a kezdeményezés, sőt, az Egyesült Államok is valószínűleg támogatná. Dobrowiecki a kezdeményezéssel kapcsolatban kijelentette, hogy ugyan minden állam kijelölt egy-egy minisztert (Magyarország Szijjártó Pétert), nem minden bevont ország mutat aktív érdeklődést. „Egyelőre Lengyelország és Horvátország »külön-bizniszének« tekinthető az elképzelés, utóbbi a krki cseppfolyós földgáz-terminál miatt, mely egyébként Lech Kaczyński nevét kapta meg. Mi sem ékesebb bizonyítéka ennek, minthogy Andrzej Duda Kolinda Grabar-Kitarović horvát elnök asszonnyal hívta életre a kezdeményezést” – jelentette ki a szakértő.

Ackermann hozzáfűzte továbbá, hogy

ami várhatóan maradni is fog. Ennek egyik oka a közelgő elnökválasztás, a másik pedig a párt két vezető figurája közül Kaczyński nehézkesebb nemzetközi mozgása is. A szakértő szerint azért is Morawiecki a miniszterelnök, mert technokrataként sokkal jobb nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, mint társa. Dobrowiecki egyetértett Ackermannal, szerinte Lengyelország több olyan konfliktust is felvállalt az utóbbi években, amikre külpolitikai szempontból abszolút nem volt szüksége, de újabb szavazókat tudott megszólítani vele. Ilyen volt szerinte például a lengyel-izraeli holokauszt-témájú, a lengyel-ukrán bevándorlóügyi vagy a lengyel-német kártérítési vita is. „Hamar rájött ugyanakkor a PiS, hogy ez szavazókat mozgósít nem csak az ő, hanem az ellenzéki oldalán is” – állapította meg a szakértő.

Wisniewski feldobta témaként a Brexitet is, mellyel kapcsolatban Ackermann kiemelte, hogy ha a Brexit bekövetkezik, Lengyelország fog az Egyesült Királyság helyére lépni, és a negyedik legerősebb állam lesz az unión belül. Véleménye szerint ez egy keleti irányú súlyponteltolódást fog eredményezni, mely nekünk, magyaroknak is jó. Garai Nikolett Ackermannra reagálva kiemelte azt is, hogy tévesnek tűnik az az elképzelés a PiS-kormány részéről, hogy a Britanniából a Brexitet követően hazatérő több százezer lengyel majd megoldja a demográfiai problémákat.

A beszélgetés utolsó etapjaként Wisniewski feldobott több magyarokat is érintő, problematikusabb kérdést is, így például, hogy mit gondolnak a lengyelek a Budapest és Moszkva közötti kapcsolatokról. Ackermann Sándor meglátása a témával kapcsolatban az, hogy a V4 egy sokszínű szövetség, melyben az integritás kölcsönös tiszteletre is épül.

– állapította meg a szakértő. Dobrowiecki hozzáfűzte, hogy mivel a magyar-orosz kapcsolatok nincsenek pártpolitikai, pusztán szakpolitikai szintre emelve, így az nem mérgezi a Lengyelországgal való kapcsolatunkat. „A lengyel közvélemény belátja, hogy energiapolitikai témakörben Budapestnek kiemelten fontos tárgyalni az oroszokkal, ráadásul a közös kiállás a Schengen erősítése és bővítése mellett, valamint a határországok összefogó fenyegetés-félelemérzete segít megőrizni a jó kapcsolatokat” – állapította meg a kutató.

Arra a zárókérdésre, hogy vajon miért olyan fontos a közös történelmi örökség mellett Magyarországnak Lengyelország, Garai azt válaszolta, hogy Magyarország kicsi, Lengyelország pedig egészen a Brexitig közép-kicsi országnak minősült az unióban, mely együttműködésre sarkallta őket. „Lengyelország kapacitását tekintve a legnagyobb érdekérvényesítése potenciállal rendelkezik az unióban, melyet a V4 minden tagállama igyekszik meglovagolni” – jelentette ki. Ennek jele az is, hogy a lengyel választásoknak az éjszakáján Orbán és Szijjártó sem késlekedett gratulálni Morawiecki győzelmének. Dobrowiecki kiemelte, hogy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter konkrétan úgy fogalmazott: „A második legfontosabb esemény a magyar politikában idén nem az európai parlamenti választás az önkormányzati választás mellett, hanem a lengyel parlamenti választás.”