Nem lehet véletlen, hogy a miniszterelnök az én indulásomhoz ragaszkodott

„Amióta ő már nem miniszter, jobb a viszonya a kormánnyal?

Nem titok, a kormányban bekövetkezett személyi változások jó hatással voltak a fővárosra, de Lázár Jánossal nem ab ovo ellentétünk volt, ez inkább a Magyarországon nagy és rossz hagyománnyal bíró Budapest-vidék szembenállás markáns lecsapódása volt.

Azért a kormányban ma is elég sok a vidéki.

János egy markánsabb aktor volt, és én sem a kedves nővéreknél nőttem fel. Ezek nem álveszekedések voltak, a Fideszben tudják a legjobban. Ezért butaság, amikor azt mondják, hogy Tarlós a Fidesz bábja. Ha rólam ezt állítják, miként jellemzik a többi fideszes politikust?

Értem, mire gondol ezzel, de ettől még mindig itt a kérdés: ha személyes ambíció nem hajtja, tulajdonképpen miért vállalta a jelöltséget? Lojalitás?

Úgy éreztem, végül nem mondhatok nemet. A miniszterelnök nem az az ember, aki szeret engedményeket tenni, főleg nem sokat. A kettőnk karakterében vannak hasonló vonások, de nagyon eltérőek is. Mások a gyökereink, de a közjót szolgáló rendben, az illegális bevándorlás kezelésében, a nemzetállami politizálásban, a családmodellben egyetértünk. És van, amiben nem. 

Miben nem értenek egyet?

Nem érdemes erről beszélni. Maradjunk abban, hogy van, amiben nem. Például nyolc éven keresztül csak részben értettem egyet a Fidesz Budapest-politikájával. Ez most megváltozott.”