Nekünk van istenünk, van hazánk, van családunk

„Ebben az óriási csatazajban, ami a kampányt kíséri, lehetséges pozitív, érdemi üzeneteket közvetíteni a választók felé?

Sajnos a választási kampányok funkciója nem az, hogy bármelyik politikai erő széles tömegeket győzzön meg, vagy hogy új információkat juttasson el a választókhoz. A cél a már meglévő szimpátiák vagy ellenszenvek mentén kialakult táborok mozgósítása azáltal, hogy a választások tétjét vázolja fel. Ezt teszik a kormánypártok. Szerintünk a választások tétje az, hogy a teljesen kormányképtelen ellenzék ­kap-e parlamenti többséget – benne azok, akik 2002 és 2010 között tönkretették az országot –, vagy az a Fidesz–KDNP-pártszövetség kap még négy esztendőt a munka folytatására, amely újjáépítette és újra emelkedő pályára állította hazánkat. Az a voksolás tétje, hogy megőrizhetjük-e az elmúlt két kormányzati ciklus eredményeit – a munkanélküliség felszámolásától a multik megadóztatásán, a családtámogatási rendszer kiépítésén át a bérek és nyugdíjak értéknövekedéséig –, vagy mindent újra tönkretesznek azok, akik ezt 2002 után már egyszer megtették. Mindezeket felülíró módon pedig az is eldől az április 8-i szavazással, hogy állva marad-e az a kormány, amelyik eddig sikerrel védte meg az országot a tömeges illegális migrációval szemben, vagy egy olyan bábkormány kerül a helyébe, amelyik készségesen végrehajtja a Soros-féle hálózat tervét a lakosságcsere és Magyarország bevándorlóországgá tételével.

Most a választások tétje a kormánypártok szerint az, hogy megőrizhetjük-e nemzeti önrendelkezésünket, kultúránkat, életformánkat, vagy alárendeljük magunkat a globális erőknek és bevándorlóországgá válunk. Az ellenzék ugyanakkor tagadja, hogy lebontaná a határzárat és beengedné a migránsokat.

Szemérmetlenül hazudnak! Minden egyes alkalommal, amikor törvényjavaslatok vagy nyilatkozatok formájában a hazai és az európai parlamentben szóba került a migráció kérdése, az ellenzéki politikusok a nemzeti érdekekkel szemben emeltek szót és szavaztak. Gyurcsány Ferencék egyenesen kívánatosnak nevezték a bevándorlók befogadását, és az összes ellenzéki párt ellenezte a műszaki határzár felállítását. Ma is – legfeljebb – csak arról beszélnek, hogy nem bontanák le a kerítést, mert az sokba kerülne. De azt egy szóval sem mondják, hogy nem nyitnák ki, és nem engednék be a migránsokat akár a déli határnál, akár a kvóta alapján nyugatról. Egy szót sem szólnak a legújabb uniós, illetve ENSZ-elképzelésekkel szemben, amelyek már egyenesen alapvető emberi jogként tekintenek a migrációra. A tagadásuk tehát semmit sem ér. Akkor is hazudnak, amikor levegőt vesznek.

A tét tehát egyértelmű. De a választópolgárok, akik 2015 ősze óta gyakorlatilag nem látnak Magyarországon illegális bevándorlót, érzékelhetik ennek az ügynek a súlyát?

Nekünk lelkiismereti kérdés, hogy felhívjuk a magyar emberek figyelmét arra, hogy ez a választás sorsdöntő az ország jövője szempontjából, mert amennyiben az ellenzék többséget szerez a parlamentben, akkor minden elveszhet. Senki se mondhassa, hogy nem tudta előre, mi következik. Tényleg csak egyszer lehet hibázni. Az ellenzék sunyi módon azzal próbálja jelentékteleníteni ezt a létünket fenyegető kihívást, hogy a magyar emberek két és fél éve nem láttak az országban migránst. Valóban – köszönhetően a határainkat megvédő és a migránsok betelepítését erőltető brüsszeli nyomásnak ellenálló jelenlegi kormánynak. Ha viszont – a mostani ellenzék hatalomra jutása következtében – később többet is látnak majd, mint amennyit szeretnének, akkor már hiába fogják a fejüket, hogy »úristen, mit tettünk?«. Emlékezzünk vissza, 2002-ben is sokan voltak, akik a választások után ébredtek rá, hogy mekkorát hibáztak, amikor a balliberális pártokat juttatták hatalomra. Ugyanis a kormányuk megalakítása után – ígéreteik ellenére – egy tollvonással számolták fel azokat az intézkedéseket, amiket a polgári kormány a középosztály megerősítéséért hozott. Elég, ha csak a lakástámogatási rendszer megszüntetését idézzük fel, amelynek egyenes következménye volt, hogy családok sokasága került a devizahitelek csapdájába.”