Mielőtt leborulnánk a Nagy Román Multikulti előtt

„Most már érthető, mire gondolt a teleormani vörös báró, amikor arról beszélt a választások után, hogy »visszautasíthatatlan ajánlatot« fog tenni a miniszterelnök személyét illetően. Ide a rozsdás bökőt, hogy ha Iohannis elnök – bejelentése szerint – karácsony után esetleg vonakodna kinevezni Sevil Shhaidehet kormányfőnek, a legerőteljesebb idegenellenes üzeneteket megfogalmazó párt vezetői mindenféle szégyenérzet nélkül fognak rámutatni: lám, lám, a lutheránus szász államfő iszlamofób.

Holott világos, hogy Shhaideh esetleges miniszterelnökségének az ég kerek világán semmilyen kisebbségpolitikai vonzata nincsen és nem is lesz: ha voltak is a politikus etnikumát, vallását és nemét illető meggondolások főnöke részéről, azok kizárólag kirakatjelleggel bírnak, és azt hivatottak elfedni a román multikulturalizmus nagylelkűségétől már most ájuldozó nyugati (és részben hazai) progresszív közvélemény elől, hogy az ország valódi vezetője egy jogerősen elítélt, köztörvényes bűnöző.

Sokatmondó volt az a zavarodottság, amely Shhaideh etnikumával kapcsolatban kerítette hatalmába a nyilvánosságot, hogy ti. a kormányfőjelölt török-e vagy tatár, esetleg mindkettő. Nem véletlenül, mert Sevil Shhaideh ismereteink szerint soha, semmilyen formában nem exponálta magát népcsoportja képviseletében és kisebbségpolitikai kérdésekben, nem tudunk egyetlen emberi és kisebbségjogi megnyilvánulásáról sem; az, hogy a neve egyáltalán szóba jöhetett miniszterelnökként, vélhetőleg ennek is köszönhető.”