"Lajos tétele e két alapigazságon alapult: 1.) a beteg az úr; 2.) mindez piaci szereplők beengedésével érhető el, így nem csupán a kórház lesz modernebb, az ellátás és annak irányítása szakszerűbb, de az orvos is jól jár, hiszen többletjövedelmei legális csatornákon jutnak el hozzá.
Mindez az egészségügy zavaros és folyamatosan romló helyzetét európai irányba tolta volna el, miközben természetesen a szolidaritás elvéből kiinduló biztosítási szisztéma mindenkire kiterjedt volna. A reformok bukása óta folyamatos lejtmenetben van az egészségügy is. A Fidesz leginkább nem csinált semmit, mert nem mert beavatkozni a struktúrába, s mert fél a transzparens, piaci viszonyoktól.
Így vándorolt el több ezer orvosunk és egészségügyi szakemberünk az elmúlt fél évtizedben, így történik ma is az a kórházakban, mint a létező szocializmus GMK-korszakában: összecsúszik közpénz és magánpénz, járulékokból fedezett műszerekkel vizsgálnak magánpraxisban orvosok, a jobb ellátás reményéért pedig nem egyszer már előre kell fizetnie a betegnek, vagy legalábbis mind több beteg érzi úgy, hogy akkor jár el helyesen, ha előre is fizet.
Mindez valódi tragédia, s ennek a tragédiának az egyetlen feloldása a szabad piaci modell beengedése lenne. Ma már – amikor a Fidesz is látja a rendszer teljes összeomlását és mintha puhatolózó lépéseket tenne abba az irányba, amelybe Molnár Lajos lépett volna, ha nem akadályozza meg éppen és elsősorban a Fidesz – hatalmas késésben az ország, kivándorolt, kint sikeres egzisztenciát teremtő orvosainkat több mint nehéz lenne visszacsábítani. Miképp a kórházak többsége is időarányosan még inkább lepusztult, eszközparkja amortizálódott, tehát minden hónappal, évvel drágább a reform."
*Az anyag megjelentetését a Splendidea Communications Kft. támogatta