Utálom az iszlamizmus kifejezést, mert ilyen nincs, nem is tudom, mit jelent, ez az európai újságírók találmánya – jelentette ki Maróth Miklós arabista professzor, a Pázmány bölcsészkarának alapítója a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége sajtófórumának kedd esti beszélgetésén, a Ferenciek terei Pio Caféban. Maróth elmondta, hogy a nyugaton fundamentalistának és iszlamistának nevezett robbantgatókat ő egyszerűen terroristáknak nevezné, a muzulmánok pedig „kivonulóknak” tartják őket.
Maróth azt is leszögezte: ő nem tartja magát zsidó-kereszténynek, mivel ezt csak a keresztények mondják magukról, a zsidók sohasem. Miután a keresztények „bekéredzkedtek” az egyistenhitbe, azután kiebrudalták az igaz hitből a zsidókat, amikor pedig a muzulmánok kéredzkedtek be az egyistenhitbe, kiebrudalták onnan a keresztényeket. Emellett ugyan számos különbség van a három vallás között, de a keresztényeket és a muzulmánokat összeköti, hogy mindketten a görög filozófia fényében értelmezik a szent szövegeiket.
Sulok Zoltán Szabolcs, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke arra emlékeztette a Szőnyi Szilárd (Heti Válasz) által vezetett beszélgetés hallgatóságát: az iszlám elfogadja Jézus Krisztust prófétának, viszont nem gondolja úgy, hogy a görög filozófia miatt értelmeznék úgy a Koránt, ahogy, ami az iszlám hit szerint Isten szava. Maróth ezzel kapcsolatban megjegyezte: a korábbi prófétákat egy újabb próféta integrálni tudja előfutárokként, de egy későbbi vallásalapítót egy régi nem tud integrálni, hiszen akkor föladná a saját hitét; ha Jézus Isten fia, akkor egy utána jövő, Mohamed nevű próféta már nem fér bele a képbe. Emellett az akadémikus hozzáfűzte, hogy ha muzulmán lenne, ő síita lenne, mert az racionálisabb, mint a Sulok által követett szunnita (egyébként többségi) iszlám.
Arab női stratégiák
Szőnyi megkérdezte Sulokot a magánéletéről, azt tudakolva, milyen a nők helyzete a családban. Az iszlám vallási vezető elmondta, hogy felesége egyetemet végzett, az államigazgatásban dolgozik és divattervező is egyben, teljesen európai nő. Maróth erre kifejtette: szerinte a magyar nők rossz stratégiát választanak, amikor kiabálnak és csapkodnak, ha veszekedni kell a férjükkel, mivel ebben a férfiak a jobbak. Az arab nők ezzel szemben duzzogni szoktak – ő pedig még nem látott úgy begyulladva férjet, mint amikor egy arab feleség duzzog –, ekkor ugyanis ki kell engesztelni őt.
De vajon kell-e olyan kompromisszumot kötnie egy magyar muzulmánnak, mint egy kereszténynek a liberális társadalomban? – tette fel a kérdést a moderátor. Sulok rámutatott: ő könnyen tudja a hitét gyakorolni Magyarországon, mert semmi olyanra nem kötelezik őt a törvények, amit nem szabadna megtennie a vallása szerint. Maróth azzal egészítette ki, hogy ma már az iszlám szabályai szerint levágott állatot is be lehet szerezni itthon, ami korábban problémás volt.
Békés vallás-e az iszlám?
A hitbeli alapállás, a történelem és a magánéleti kuriózumok tisztázása után jött a nagy kérdés, hiszen mégis csak az volt a beszélgetés eredeti felvetése: vajon a szeretet vallása-e az iszlám? Szőnyi Szilárd idézett is a Koránból egy passzust, amely a pogányok megölésére szólít fel.
Az ilyen mondatokat sosem szabad kiragadni a szövegkörnyezetből – szögezte le rögtön Sulok Zoltán, kifejtve: az idézet Mohamed mekkai és medinai háborúira vonatkozik, és így, történetileg kell értelmezni őket. A „könyv vallásainak” követői, azaz a zsidók és a keresztények pedig különleges státust élveztek az iszlám országokban. Ráadásul az első időkben a keresztények támadták meg az iszlám államokat, nem pedig utóbbiak kezdtek hódító politikába.
Sulok Zoltán szerint fontos az, hogy a politikusokon legyen egyfajta vallási kontroll. S számos vallástudós, aki megpróbálta ezt érvényesíteni például a kalifákkal szemben, börtönben vagy a vérpadon végezte – emelte ki, bizonyítékként arra, hogy ezek a politikusok, uralkodók eltértek az iszlám tanításaitól, amikor etikátlanul cselekedtek. Sulok azt is megjegyezte: számára furcsa a szeretet vallásáról beszélni, mert az iszlámmal kapcsolatban inkább azt szokták kiemelni, hogy az az igazság vallása, ugyanis a vallástudósok az igazságosságot tartják a legfőbb és első erénynek.
Maróth Miklós nem hagyta ki a ziccert, s rögtön rávágta, hogy az igazság piedesztálra emelése bizony Arisztotelésztől származik, úgyhogy mégis áll a megjegyzése a görög filozófia befolyásáról.
Tud bocsánatot kérni az iszlám?
Szőnyi Szilárd felvetette: II. János Pál bocsánatot kért a katolikus egyház tagjai által a múltban elkövetett bűnökért; vajon lehetséges volna-e egy ilyen lépés az iszlámban? Sulok azonban rámutatott, hogy ez azért lenne problémás, mert nincs az iszlámban olyan központi autoritás, mint a katolicizmusban a pápa. De akkor ki mondja meg, hogy mi a Korán és az iszlám helyes értelmezése? Nem állíthatja bárki, hogy nála van a bölcsek köve, akár az Iszlám Állam vezetője is? Sulyok szerint azért nem, mert nem adhat ki akárki fatvát, vallási rendelkezést, és az iszlámra hivatkozó terroristaszervezetek többségének vezetői nem jártak ki semmiféle teológiai iskolát: kontárok az ügyben, s mint korábban elhangzott, őket kiveti magából az iszlám, s a muzulmánok többsége kivonulóknak tartja őket.
Az Iszlám Állam Sulok szerint olyan tünet, amelynek kiváltó okai évtizedekre visszamenően nyúlnak vissza, a megoldás pedig végső soron nem a tünetek kezelése, azaz az egyes terroristaszervezetek elleni háború; hanem az, ha megtaláljuk és elvágjuk a gyökereket. Kiderítjük, hogy ki ad el nekik fegyvert, s ők kiknek adják el az olajat és a műkincseket, s megszüntetjük ezeket a transzfereket.
Az összes háborút exportáltuk a Közel-Keletre – vélekedett Maróth Miklós, kijelentve: az amerikai demokráciaexport rendre rosszul sült el. Úgy látja: már a térség korábbi, mesterséges „nemzetállamokra” való felosztása is problémás volt, mivel a muszlim identitás alapvetően nem a nemzetiségre épül. Nem hiába van vágy a kalifátus iránt. A muszlim térség csak rosszat kapott Európától Maróth szerint, s nem csoda, hogy haragszanak a kereszténységre, ha egyszer „merő tévedésről az összes európait kereszténynek nézik”.
Muzulmán Európa?
Mi lesz, ha egyszer muszlim többség lesz Európában? – merült fel a kérdés. Sulok Zoltán kétségbe vonta, hogy ötven vagy száz év múlva muzulmán többség lenne majd Európában, de hangsúlyozta, hogy a Korán szerint tilos az erőszakos térítés. Szerinte a bevándorló muzulmánok sokadik generációs leszármazottainak már európai identitása van.
Maróth Miklós szerint sem szabad a statisztikákból lineáris következtetéseket levonni, ezt a hibát a múltban is többször elkövették sokan. Ezzel együtt igaz, hogy több európai országban az iszlám a második legnagyobb vallás. A külvárosi bajkeverők kérdése pedig szociális probléma, nem hitbéli, de menthetetlenül vallási színezetet kap. A fő probléma inkább az, hogy a keresztények nem keresztények,s elvesztették öntudatukat. Ugyanakkor hozzátette: ő őrül, hogy nem politikus, mert nem neki kell megoldani ezt a helyzetet, és örül, hogy halandó az ember, mert nem kell megélnie az esetlegesen bekövetkező borús jövőt.
Végül megjegyezte azt is: az iszlámban halállal lakol, aki „kitér” vagy áttér más vallásra, ezért van az, hogy a katolikus egyház 1300 óta nem próbálkozik arrafelé a térítéssel, ugyanis nem látja értelmét a hullahegyek gyártásának. Az iszlám akkor toleráns, amikor nem domináns, amikor erőfölénnyel rendelkezett, akkor nem teketóriázott - utalt rá a professzor. Maróth Miklós végül arra is rámutatott: a atolikusok pedig megengedőbbek a muzulmánoknál, mert ők „beengedik” a mennyországba a más vallásúakat is.
Sulok Zoltán azzal igazította ki az akadémikust: ugyan a Korán három esetben engedélyezi a kivégzést, többek között házasságtörés és hitehagyás esetén; de ez nem kötelező, csak lehetőség, amelyhez viszont szükséges az iszlám szerint működő jogrendszer bíróságának ítélete. Ilyen ország viszont szerinte ma nincs a Földön, s még Szaúd-Arábia sem ilyen. A mai iszlám országokban ugyanis a saría, a szokásjog, a modern jog és a gyarmati jog négyesének keveréke van érvényben, ezért sehol sem szabadna a fenti esetekben kivégzést ítélni. Mindenesetre Sulok úgy látja: végső soron Isten dönti el, hogy ki üdvözül, a maga titkos útjain, mi csak a könyvére tudunk hagyatkozni.
