„Karácsony szent éjszakáján a liturgia így mutatja be nekünk a Megváltó születését: fényként, amely behatol a legsűrűbb sötétségbe, és szétoszlatja azt. Az Úr jelenléte népe körében megszünteti a vereség terhét, a rabszolgaság szomorúságát, és életbe lépteti az örömet, az örvendezést” – mondta Ferenc pápa december 24-én, az este fél tíz előtt kezdődő karácsonyi éjszakai misén a Magyar Kurír szerint.
Az ünnepi szentmise előtt egy Kalenda nevű, hagyományos ének hangzott fel a Szent Péter-bazilikában, amely a Krisztus születéséhez vezető eseményeket sorolja fel. Ezután a pápa leleplezte a Szent Péter apostol sírja feletti főoltárral szemben a gyermek Jézus szobrát és imádkozott előtte. A szobor előtt ezután virágokkal érkező gyermekek hódoltak, akik közül egy szíriai volt. A gyermekek a világ sarkait szimbolizálták.
„Ezen az áldott éjszakán mi is úgy jöttünk el Isten házába, hogy áthaladtunk a földet borító sötétségen, mert a hit lépéseinket megvilágító lángja vezetett” – tette hozzá a szentatya a szentmise homíliájában.
„A világot borító sötétség eredete a régidők éjébe nyúlik vissza. Gondoljunk csak ama sötét pillanatra, amikor az emberiség első bűncselekménye történt: amikor a féltékenységtől elvakult Kain keze halálosan lesújtott testvérére, Ábelre Ekképpen a századok folyására az erőszak, a háború, a gyűlölködés és az elnyomás nyomta rá bélyegét. Isten azonban, aki reményét a képére és hasonlatosságára teremtett emberbe helyezte, várt” – folytatta Ferenc pápa.
Hozzátette: „A történelemben a sötétséget áttörő fény feltárja előttünk, hogy Isten atya, és az ő türelmes hűsége erősebb a sötétségnél, a romlottságnál. Ez a karácsonyi éjszaka üzenete! Isten nem ismeri a dühkitörést, sem a türelmetlen felháborodást. Ő mindig ott van, mint az apa a tékozló fiúról szóló példabeszédben, vár, hogy már messziről észrevegye elveszett fia hazatérését.”
Az egyházfő emlékeztetett: „miközben szemléljük a most született, jászolba fektetett kis Jézust, e szent éjszaka arra hív minket, hogy gondoljuk végig: hogyan fogadjuk Isten gyengéd szeretetét? Engedem-e, hogy elérjen, hogy átöleljen, vagy meggátolom, hogy közeledjen hozzám?” Mint mondta: „a legfontosabb azonban nem az, hogy keressem őt, hanem, hogy engedjem: hadd találjon ő rám, és hadd simogasson meg gyengéd szeretetével. Ez az a kérdés, amelyet a gyermek már pusztán a jelenlétével feltesz nekünk: megengedem-e Istennek, hogy szeressen engem?” „Mily nagy szüksége van ma a világnak a gyengédségre!”
„A keresztény ember nem adhat más választ, csak amit Isten ad a mi kicsinységünkre. Az életet jósággal és szelídséggel kell megközelíteni – jegyezte meg Ferenc pápa. – Amikor tudatosítjuk magunkban, hogy Isten szerelmes a mi kicsinységünkbe, és hogy ő maga kicsinnyé lesz, hogy még jobban tudjon találkozni velünk, akkor nem tudjuk megtenni, hogy ne nyissuk meg előtte szívünket.”
Ferenc pápa szerint a betlehemi jászolt „az egyszerű emberek látják meg, azok, akik készek befogadni Isten ajándékát. Ellenben nem látják meg a pökhendiek, a beképzeltek, akik a törvényeket személyes szempontjaik alapján hozzák, és akik elzárkóznak mások elől.”
A szentmise végeztével a pápa a gyermek Jézus szobrát a bazilikában található betlehembe vitte és elhelyezte abban.