Szegény, de szexi

„Az országos politika olyan, amilyen, de helyben összekapaszkodhatunk és megvédhetjük magunkat. Hiszen itt látjuk és tapasztaljuk, amit fentről nem is akarnak: az út buktatóit és kátyúit. Senki ne mondja, hogy nem ért a politikához. Ez több, mint politika: ez itt az életünk. Aki nem tudja elnézni, hogy a gyerek padszomszédja hétfő reggel szédeleg az éhségtől az iskolában, az elvárhatja az önkormányzattól: legalább a gyereknyomort ne tűrje a településen. Akit felbosszant, hogy a kicsiket az óvodából is kivezényelik tapsolni - ahogy egy újságíró jellemezte - a Horthyt dicsőítő miniszter »revizionista haknikörútjához«, az helyezze bizalmát olyanokba, akik ilyesmit sosem rendelnének el.

Hogy ne kelljen aztán otthon külön történelem órát tartani arról, mi köze annak a bizonyos Horthy bácsinak a családi fényképalbumban feketével keretezett fotókhoz. Akinek fölment a vérnyomása egyes polgármesterek, politikusok csodapalotáitól, és a szülei sem voltak olyan »szorgalmasak«, hogy megdobták volna száz milliócskával, az megint csak nézze meg gondosan, kire szavaz. Aki unja, hogy pedagógusként, hivatalnokként, közmunkásként, önkormányzati segítségre váró nyugdíjasként óvatosan körül kell néznie, mielőtt közügyekről mond véleményt, válasszon olyanokat, akiktől nem félne.”