Rétvári Bence: A KDNP világnézeti párt

A KDNP abban különbözik másoktól, hogy világnézeti párt, a véleményét nem a közvélemény-kutatások befolyásolják, hanem az elvei. A Fidesz egy programpárt, egy néppárt. A szocialisták elszakadtak a szocialista értékektől, az SZDSZ pedig húsz év alatt lejáratta a liberalizmust a magyar politikában, sőt ki is iktatta a parlamentből. Szóval a világnézeti párt ritkaság a magyar parlamentben. 

 

 

A rendszerváltás óta egy karakteres réteget tud a KDNP erősen vonzani, de ez messze van a többségtől. A Fidesz viszont képes a parlamenti többség elérésére. Mindkét fél számára előnyökkel jár a szövetség: a KDNP adja az eszmei alapokat és egy karakteres – európai kereszténydemokrata – identitást, míg a Fidesz a néppárti politika révén a többséget. Nekünk élesebb a képünk a célról, a Fidesz ismeri jobban az oda vezető utat.

 

 

Az egyik fajta KNDP-szavazó az, aki számára a vallásosság és az egyház által képviselt értékek a fontosak. A KNDP a családok pártjaként tevékenykedik, Harrach Péter az első Orbán-kormányban családügyi miniszter volt, most Soltész Miklós szociális és családügyi államtitkár. Tehát azok kötődnek még hozzánk, akik számára a családpolitika kiemelten fontos. 

 

 

Ha megnézzük a századforduló felekezeti térképét és a KDNP választási térképét az első választásokról, amikor önállóan indult, akkor azt látjuk, hogy a Dunántúlra koncentráló pártról van szó. És persze ott is erősek vagyunk viszonylag, ahol erősek az egyházak, hiszen az egyházi nevelésben feltűnő hívószavak a politikában a KDNP-ben jelennek meg. 

 

 

Aki a KDNP-re szavazna, az leginkább Orbán Viktorra szavazna. Épp ezért a KNDP funkciója az, hogy a saját értékvilágát megjelenítse ebben a színes és értékes szövetségben, amiben sok mindenki benne van a nemzeti liberálisoktól a nemzeti konzervatívokig. Ebben pedig a KDNP sikeresebb, mint az első kormányban volt koalíciós partnerként vagy az első Orbán-kormányban MKDSZ-ként. 

 

 

Nem hiszem, hogy reális önálló KDNP-s indulásról beszélni, amíg a jobboldali polgári szövetség vezetője Orbán Viktor.

 

 

 

A KNDP benyújtotta az ezzel kapcsolatos javaslatait, a Fidesz viszont nem támogatta, mondván, hogy erre akkor lesz lehetőség, ha az emberek ötnapi munkából tisztességgel meg tudnak élni. Szerintünk továbbra is fontos az ügy, ott van a tárgysorozatba vett javaslatok közt, bízunk benne, hogy minél hamarabb meg is tudjuk valósítani. 

 

 

Ez a Fidesznek és a KNDP-nek továbbra is a javaslatai közt van, de nyilván nem lehet az ügyben a legnagyobb egyházak akaratának ellenére lépni. A KDNP-ben megvan a kérdés rendezésére a készség és az akarat. Viszont sikerült bevezetnünk a szabadon választható iskolai hittant, ami nagy siker, hiszen ha azt írja az alaptörvény, hogy Magyarországnak lelki megújulásra van szüksége, akkor jó, ha az egyházak minden diákot meg tudnak szólítani, akik és akiknek a szülei erre nyitottságot mutatnak. Nagy lehetőség, hogy az egyházak ötször-hatszor annyi fiatalhoz tudnak szólni az iskolában, mint amennyi gyereket a szülei elvisznek misére, istentiszteletre. Persze még így is alulmarad a hittanra járók aránya például Romániához képest, ahol egy szemjegyű az erkölcstant választók százalékos aránya, a többiek mind hittanra mennek. De történelmi lehetőség, hogy az egyházak mindenkinek a lelki épüléséhez hozzá tudnak járulni, aki szabadon választja őket. Szerintem ez hasonló szintű lépés az egyházaknak, mint a szabad vallásgyakorlás volt 1990-től. 

 

 

Nyilván az iskolai órarendi hittan nagy logisztikai kihívás az egyházak számára, és eddig a templomon belüli hitoktatásra volt kapacitásuk; ezért fontos, hogy felfutó rendszerben valósul meg a dolog, így van idő a hittanosok kiképzésére. 

 

 

Jártam templomiba és iskolaiba is. Szerintem azért fontos a hittan, mert miközben az ember a lexikális tudását gyarapítja, bővülnek a szakmai tapasztalatai és mélyül az általános műveltsége; a hite viszont a tíz éves, jézuskás szinten marad, óriási feszültség lesz a tudományos-szakmai és a hittani műveltsége között. A hitelhagyás veszélye jobban fennáll, ha a felnőttes műveltséghez gyerekes hit társul. Jó, ha a hitünk is felnő a mérnökségünkhöz, orvos mivoltunkhoz, menedzserségünkhöz, vállalkozóságunkhoz.

 

 

Nagy az egyház felelőssége abban, hogy milyenek a hittanárok. Sokan szeretnék múlt időbe tenni és a barokk bútorok rabságába zárni az egyházat, mondván hogy ez volt, ma pedig más kor van. Képletesen szólva tehetnénk a templomokba akár Ikea-bútorokat és érintőképernyőket is, mert az egyháznak ma, itt, az adott kornak szól az üzenete. A plébánosnak sem jó, ha csak a műemlékvédelemre van ideje. De ott vannak az olyan, fiatalok ezrei által megvalósított egyházi rendezvények, mint például a 72 óra kompromisszum nélkül, a  városmisszió, a nagymarosi ifjúsági találkozó. A legújabb android-alkalmazás egy templom- és szentmise-kereső. 

 

 

 

A KDNP elődje, a Demokrata Néppárt meghatározó, alapító politikusa, Barankovics István sem volt jó viszonyban Mindszentyvel. A maga módján mindkettő vátesz volt, de egymással nem találták meg a hangot. Magyarországon az elmúlt négy évben újra kialakult a szoros párbeszéd az egyházak és az állam között, intézményesen is: újra összeült a szentszéki-magyar vegyesbizottság, ami a vatikáni alapszerződést is módosította és a mostani alaptörvényhez igazította. Azaz garantálta az egyenlő finanszírozás elvét, tehát aki egyházi iskolába, kórházba, szociális intézménybe jár, dolgozik, az ugyanolyan fizetést kap, mint aki matekot tanít egy állami iskolában. 

 

 

Akkor azoknak az embereknek a fizetése vagy tanulmányai kerülnének veszélybe, akik egyházi iskolában tanítanak, tanulnak. Nem hinném, hogy aki egyházi kórházban gyógyul, annak a gyógyszerére kevesebb pénzt kellene adnia az államnak. Ezzel több százezer vallásos embert tekintenénk másodrangú állampolgárnak. A DK pedig egy politikai szekta, amiben a vallásos érzület másfajta módon nyilvánul meg. 

 

 

A mostani megállapodás hosszú távon rendezte ezt a kérdést. Ha valaki végiggondolja a történelmet, rá fog jönni, hogy a kórházak és iskolák jó részét az egyházak alapították Magyarországon, és ezeket az állam mindenfajta kárpótlás nélkül elvette. A támogatás az egyházaknak azon tevékenységek miatt jár, amit az állam helyett végeznek el. Szerintem hosszú távon is ezek a keretek fogják meghatározni az állam és egyház anyagi viszonyát egymáshoz, ennek módosítása oda vezetne, hogy minden hívő ember másodrendű állampolgárrá válna. 

 

 

Olyan ember került az oktatásügyek élére, aki hiteles szakértője a területnek; és senki nem vonta kétségbe annak a szakmai munkának az értékét, amit korábban hosszú ideig végzett. A területe konfrontatív volt, nagy átalakításokat kellett végrehajtania. A liberálisok célpontjába került, mivel a baloldali kormányok idején általában ők vitték a területet, illetőleg a Fidesz-KNDP-n belül sem mindenki osztotta az álláspontját. Ezért duplán büszkék vagyunk a munkájára.

 

 

A KDNP-nek fontos az oktatás területe. Hogy mi lesz a választások után, azt majd meglátjuk akkor, de Hoffmann Rózsa biztosan parlamenti képviselő lesz és oktatáspolitikával fog foglalkozni, ha nyer a Fidesz-KNDP, ha veszít. 

 

 

Az egyházpolitikát magyarázni sem kell, de fontos számunkra még a családpolitika, a szociálpolitika. Mindaz, ahol emberi közösségekkel kell foglalkozni, és ahol leszakadó társadalmi rétegekkel kell törődni, ezek a hagyományosan kereszténydemokrata kormányzati területek. 

 

 

Ha megnyerjük a választásokat, akkor az állampolgárok nem a változásra, hanem a folytatásra szavaznak. Nyilván kiszámíthatóbb jogalkotásra kell törekednünk, de egy választói megerősítés esetén maximum a részletkérdések stilisztikai igazítására van szükség, nem a nagy irányok megváltoztatására.

 

 

Ebben a ciklusban öt olyan parlamenti képviselő is volt, aki az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség soraiból került ki. Tarnai Richárd alapító alelnök volt, pest megyei főispán, Spaller Endre az utóbbi hónapokban az innovációs hivatalt vezeti, Gaál Gergely, Stágel Bence és jómagam pedig IKSZ-vezetők voltunk. Az a feladata az IKSZ-nek, hogy ezen harminc éves, tehát IKSZ-es szempontból veteránnak tekinthető politikusok helyett a fiatalabb, provokatívabb, kritikusabb fiatalok ismét meg tudják magukat mutatni.