A politikai kereszténység veszélyeiről

 „Semelyik párttól, még egy polgármestertől sem tudom elfogadni, hogy természetes szövetségesének tekintsen bennünket, és ebből kiindulva igényt formáljon az egyházak politikai támogatására. Mindenkivel együtt kell dolgoznunk egy közös értékrend kialakításán, de ettől még senkinek nem vagyunk a „természetes szövetségesei”. Éppen eléggé meg akarták nyomorítani az egyházakat a diktatúra idején, elvárva, hogy lényegében kritika nélkül támogassák a hatalmat. Szerencsére akkor is voltak, akik ellenálltak. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok kormányzása idején is sok megaláztatás és méltatlan mellőzés érte az egyházakat. Másik oldalról kétségtelen, hogy az egyházak is újra és újra próbálnak kokettálni a hatalommal. Persze, ha normális finanszírozási rendszer lenne Magyarországon – mint ahogyan nincs –, akkor az egyházak sem szorulnának rá, hogy folyton anyagi ügyekről egyezkedjenek a kormányzattal. Olyan finanszírozásra gondolok, ami kiszámítható és áttekinthető szabályok szerint történik, kormányváltás után is megmarad. Nem pedig arra, amit mondogatnak néhányan, hogy a hívők tartsák el az egyházakat. Nagy butaság. Mintha azt követelnék, hogy az operabarátok jegybevételeiből tartsák el a Magyar Állami Operaházat. Az egyházaknak nemcsak oktatási és szociális tevékenysége, hanem lelki munkája is gyógyító hatással lehet a társadalomra.