„Milyen többletet adhat a szociális gondoskodásban az egyházi jelenlét?
Ez az a terület, ahol igen nagy tisztelettel és megbecsüléssel tekintek elődeim munkájára. Olyan gondolkodásmódot alakítottak ki, melyet őriznünk kell. Az emberekhez való viszonyulást az ellátottak iránti tiszteletünk határozza meg. Az ellátottainkkal lelki közösséget igyekszünk építeni: olyan légkörre törekszünk, ahol jól érzik magukat az emberek, ahová jó belépni. Ugyanakkor azt is ki kell mondanunk, hogy feszes anyagi feltételek mellett kell jobb ellátást nyújtanunk, mint az azonos anyagi feltételek mellett működő állami intézményeknek.
Mit tart a legfontosabbnak az idősekkel való foglalkozásban?
A családi szeretet valamilyen szintű megteremtését, a személyességet, az ellátott személy fontosságának tudatosítását. Ahogy az apró gyerek átéli, azonosul a környezetében megjelenő nyugalommal vagy feszültséggel, úgy a külvilág iránt látszólag érzéketlen idős emberre is erősen hat az otthonok kedvező vagy éppen kedvezőtlen mikrovilága. Az egyik legfontosabb, hogy elnyerjük az idős emberek bizalmát, és biztonságérzetét erősítsük. Nem pusztán ellátni és ápolni kell az időseket, az még nem gondoskodás. A testi ellátással párhuzamosan az egész személyiséggel foglalkozni kell.”