Magyarország elfelejtetése

„Amikor épp el volt veszve a jogképesség, el talált kallódni valahogy például ez a Gelléri gyerek is, Mauthausenbe és tovább, aztán már nem is nagyon került elő. De amíg megvolt, addig sem volt benne sok köszönet. Novelláiban a nemzeti középosztálytól merőben idegen figurák dolgaival foglalkozott: a nemzet valóban nagy írója, Bayer Zsolt kedves szavával prolinak mondhatnánk őket. Az ő életük poéziséről beszélt a maga »tündéri realizmusával« (Kosztolányi sokat idézett jellemzése) megemelve, stilizálva értéktelen életük nyomorult mindennapjait. És nem is csak a dolgosabbjáról, még a »munka világából« kikerült underclassról is volt jó szava. Aligha írtak túl sok szebb és szívbe markolóbb novellát a hajléktalanság nevű szabálysértési tényállásról, mint ő Ház a telepen címmel – annyira aktuális, hogy még viskórombolás is van benne. A csavargó, lumpen életmódot stilizálja, idealizálja például Egy fillér című kis remeke is, és ez még mindig semmi. Kifejezetten buján, expresszív stílusának jellegzetes – itt-ott eltúlzott, modorossá váló, néhol viszont nyersbe váltó – túlfűtöttségével ír sűrűn és kedvvel a nemi vágyról. Minden értelemben érzéki író, nem való gyermek, pláne Ékes Ilona kezébe. Jellemző, hogy pár éve még az érettségi feladatok közé is bekerülhetett Hűvösvölgyi nászutasok című novellája, egy »prolinász« története, amelyben a friss házasok a távoli, titokzatos, hívogató hangzású Hűvösvölgybe mennek Óbudáról »prücskölni« – nászútra, ha tetszik, az ágyrajárókból álló násznép segítségével összedobott villamospénzen. Az adakozó öregek is sejthetően egymásra találhatnak végül valami kevésbé romantikus tájon, amíg az éjszaka »magas létráját az égnek támasztva… kimászik Óbuda kocsmái közül a felhők közé«. (...)

Gelléri nevének eltüntetésével a bölcs és mélyen tradicionalista városatyák újabb fontos lépést tettek tehát Budapest történetének kitörlése felé is. Ha semmiről nem tudsz semmit, semmi sem zavarhat a gyors és bátor döntésben – ez határozottságuk és sikerük titka. Legalább Tarlós Istvánnak eszébe juthatott volna, hogy Óbuda múltját nem utolsósorban Gelléri írásai őrzik (és Herskó János Gelléri-novellákból összerakott, 1958-as, Vasvirág című filmje Törőcsik Marival a főszerepben). Nem csak azért, mert köztudomásúan fontos neki a magyar kultúra, de azért is, mert fővárosi ténykedését megelőzően mégiscsak 16 éven, négy teljes cikluson keresztül volt Óbuda polgármestere.”