Túrmezei Erzsébet-emlékkönyvet jelentetett meg az evangélikus egyház

Utaltak arra, hogy 2012 az evangélikus egyházban a reformáció és a nők éve, amelyhez kapcsolódik a száz évvel ezelőtt született Túrmezei Erzsébet tiszteletére meghirdetett emlékév is. Túrmezei Erzsébet a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990-es újraindulása utáni első főnökasszonya volt, és Balassagyarmat, Budapest-Józsefváros és Csömör is díszpolgárává választotta – jegyezték meg.

Az emlékkönyvben számos írás, tanulmány és családi fotók, dokumentumok mellett irodalomtörténeti érdekességek is helyet kaptak, egyebek mellett Túrmezei Erzsébet levelezése Reményik Sándor költővel, aki Jézus Krisztus poétájának nevezte. A kötetbe olyan írások, tanulmányok, cikkek is bekerültek, amelyek még soha nem láttak napvilágot – tették hozzá.

Utaltak arra, hogy 2012 januárjában a Túrmezei Erzsébet-emlékbizottságtól kapta Kőháti Dorottya a felkérést a kötet szerkesztésére. A kiadványból kiderül, hogy Túrmezei Erzsébet „szót értett a hat elemit végzett népfőiskolás leánynövendékeivel, és méltó szellemi partnere volt Balassagyarmaton Szabó József püspöknek és Hafenscher Károly professzornak, akik teológiai diskurzusaik alkalmával gyakran kikérték Erzsébet testvér véleményét”.

Mint írták, Kőháti Dorottya visszaemlékezéseket is válogatott a kötetbe, ezeknek az írásoknak az összeállítása az anyaggyűjtést és a szerkesztést is rendhagyóvá tette. A kötet végén található egy műfaji szempontból nagyon változatos „meglepetés-összeállítás” is. Itt nem csupán a nehezen besorolható írásokat, a fejezetek illusztrációiból kimaradt családi és egyéb jellegzetes fotókat igyekeztek összegyűjteni, hanem családjának, tanulmányainak és szolgálatának – ma már kordokumentumnak számító – hivatalos iratait is közreadták.

A közlés szerint Kőháti Dorottya rámutatott: Túrmezei Erzsébetnek több keresztgyermeke is volt, levelezését olvasva pedig „szinte úgy tűnik, több életet is élt egyszerre, mindenre és mindenkire volt ideje. Rendkívül következetes életet élt, minden képéből és írásából egyfajta belső béke és harmónia áradt”. A szerkesztő elmondta: Túrmezei Erzsébet „a szívében, lelkében és cselekedeteiben szolgált és írt” akkor is, amikor nem volt szabad publikálni a verseit, csak gépírással, levelekben terjesztették őket. Túrmezei Erzsébet mégsem keseredett meg, nem veszítette el a tartását, nem adta fel a hitét, nem lehetett megtörni – fogalmazott Kőháti Dorottya.