A Hit csapdája

„Ez a kormány már akkor bizonyította, hogy nem sokat törődik a polgári szabadságjogokkal, valamint az állam és az egyház kétszáz éve kristályosodó ideális viszonyának alapnormáival, amikor sajátos szempontrendszere szerint nekiállt szemelgetni a vallási közösségek között. Nem csoda, hogy a nem várt nehézségek is csak átmenetileg hozzák zavarba. Utána rögvest megkeresi a módját, hogy ismét csak az ő akarata érvényesüljön: persze legyen sok egyházi iskola, mert az üdvös a lélek fejlődése és az ifjúság megfelelő közéleti orientációja szempontjából, de mégis kizárólag olyan egyházak működtessenek iskolákat, amelyeket kellően kezessé nevelt már a Fidesz–KDNP koalíciója.

Etikát, erkölcsöt számon kérni a történetnek ezen a pontján már nem puszta naivitás lenne, hanem egyenesen nevetséges is. Viszont hadd ne hagyjuk szó nélkül Semjén Zsolt azon fölvetését, amely kézenfekvő módon a népszámlálás eredményei alapján határozná meg, melyik egyház hány iskolára »jogosult«. Legalább emlékeztessük a jeles államférfiút: pártszövetsége épp tizenkét éve tette le először a nagyesküt, hogy a népszámlálásba unortodox módon beépített felekezeti kérdésre adott válaszokból nem fognak az egyes egyházak állami támogatását megszabó következtetéseket levonni.”