Legyen mindig bankadó!

„– A kormányfő határozottan kiállt nemzetgazdasági minisztere, Matolcsy György mellett. Mit gondol, politikai jellegű döntés volt ez, vagy szakmailag is magyarázható?

– Nem tisztem megítélni, hogy mi alapján hozza meg a miniszterelnök a döntését. Tény, hogy a kormánya népszerű, nehéz ilyenkor bármilyen változtatást hozni. Három-négy hónap alatt nem is igazán lehet megítélni egy miniszter teljesítményét. Valóban akadnak kommunikációs problémák a tárcánál, ami miatt nem könnyű követni, hogy mit akarnak valójában. Az idő eldönti, hogy ez rendszerszintű problémákat jelez-e.

– Azért születtek már döntések, amelyeket szakmai alapon lehet mérlegre tenni. A 29 pontos akcióterv, illetve az IMF-tárgyalások lezárása mindenképp ide tartozik.

– A 29 pont egy viszonylag jól összerakott csomag, de például a bankadót sokkal finomabban is be lehetett volna vezetni. Általában nem vagyok a híve az egyes ágazatokra kivetett adóknak, ha abból a költségvetési lyukakat akarják betömködni. Sokkal célszerűbbnek tartanám, ha szabályozáson keresztül érné el a kormány a nagy profittermelő, de monopolisztikus jegyeket magukon hordozó ágazatokban, mint például az energetikában vagy a telekom szektorban, hogy valódi verseny alakuljon ki, ami a lakosság felé lényegesen alacsonyabb árakban csapódik le. Az így nyert megtakarítás pedig az egyéb fogyasztáson keresztül adóbevételt hoz a büdzsének. A bankadóra olyanformán lenne szükség, hogy a 20-25 évente beütő pénzügyi válság költségeit abból fedezni lehessen. Ez most eseti jelleggel történik, amikor ég a ház, akkor a bankok a nyakukba kapnak egy különadót. A bankadóra tehát szükség van, de nem alkalmi jelleggel, hanem az adórendszer stabil részeként. Még nem látszik, hogy a kormány melyik utat választja.”