A tolerancia intoleranciája – a baloldali erőszakot általában társadalomjobbító szándékkal igazolják
2023. május 30. 05:50
Két német szerző immár magyarul is elérhető könyve mutatja be a baloldali erőszak történetét és motivációit. A radikális baloldallal szemben a konzervatívok – de talán még a mérsékelt liberálisok is – értik, hogy a mennyországot nem lehet a földön megvalósítani, és az ilyen kísérletek mindig véres megtorlásba és totális diktatúrába fulladnak.
2023. május 30. 05:50
p
59
2
89
Mentés
A politikai erőszak a nyugati közbeszédben, sőt a tudományos körökben is úgy jelenik meg, mint ami főleg a jobboldalra, a szélsőjobboldalra, a vallásra és a nacionalizmusra jellemző. A 18–19. században a radikalizmus már önmagában baloldali radikalizmust jelentett, ma viszont elsőként a szélsőjobb vagy a vallási fundamentalizmus jut róla az elemzők és a tudósok eszébe.
Pedig a vallás és a nemzeti érzés inspirációjára nem követnek el nagyságrendileg több erőszakot, mint bármilyen más okból, a vallások és a nemzeti érzés nem felelős több erőszakért, mint bármilyen más hajtóerő. (William T. Cavanaugh a vallásos erőszak mítoszáról írt könyvet.) A konzervatívok a legtöbbször reagálásként, rendfenntartó megfontolásból nyúltak az erőszak eszközéhez, a legitim hatalom pozíciójából, a rendfenntartó erőket bevetve. Molnár Tamás Az ellenforradalom című kötetében egyenesen azt rója fel a jobboldalnak, hogy gyakran még akkor sem mert az erőszakhoz nyúlni, amikor legitim módon megtehette volna (például XVI. Lajos). A baloldal ellenben minden skrupulus nélkül alkalmazza.
A baloldali erőszakot ugyanis általában társadalomjobbító szándékkal igazolják, valamint azzal, hogy a reakció erőit el kell távolítani a haladás útjából. Ez a tolerancia intoleranciája. Két német szerző, Klaus Schroeder és Monika Deutz-Schroeder németül 2019-ben, magyarul nemrég megjelent kötetében a baloldali erőszak történetét és motivációit mutatja be.
Az első fejezet meghatározza, mi számít baloldali erőszaknak, a második áttekinti a baloldali erőszak történetét, kitérve a francia forradalomra, Marxra és a kommunizmusra, a párizsi kommünre, az anarchista erőszakra, a bolsevik terrorrezsimre és a kommunistáknak a weimari liberális demokrata köztársaság elleni fegyveres harcára. Ezután külön fejezetet kap az NDK-ban jelen lévő politikai erőszak, az újbaloldal belső vitái a politikai erőszakról, majd az NSZK-ban tapasztalt baloldali terrorizmus – bizonyára ismerősen cseng az olvasónak a Vörös Hadsereg Frakció neve. Akkoriban Konrad Adenauert és Charles de Gaulle-t simán lefasisztázták. Végül áttekintést kapunk az utcai militantizmusról és a baloldali erőszak kortárs mibenlétéről az indoklásával együtt.
A szélsőbaloldal szerint a rendszer termeli az erőszakot, ők pedig csak azzal szemben tanúsítanak ellenállást és ellenerőszakot.
A radikális baloldaliak „a vélemény és a forradalom őrzőinek szerepét játsszák a baloldali miliőkben,
és ápolják a forradalom mítoszát”. Számukra az a tétel, hogy a szabadság mindig a másként gondolkodók szabadsága, kizárólag a baloldali erőkre és egy baloldali pluralizmusra vonatkozott – állapítják meg a szerzők. Az ellenérvelés azért nehéz, mert a vélt jövőbeli célok igazolják az erőszakot – a vélt jövőbeli célok megvalósulása és milyenségének megítélése pedig hát várat magára, így nem tudunk róla vitázni. Számukra még a liberális polgári demokráciák is elnyomó gépezetek, a kapitalizmus és a potenciális fasizmus melegágyai, az ellenforradalom képviselői.
A radikális baloldallal szemben a konzervatívok – de talán még a mérsékelt liberálisok is – értik, hogy a mennyországot nem lehet a földön megvalósítani, és az ilyen kísérletek mindig véres megtorlásba és totális diktatúrába fulladnak.
Klaus Schroeder – Monika Deutz-Schroeder: A harc még nem ért véget – A baloldali erőszak története és aktualitásai. Századvég, 2022
A plurális társadalom és a liberalizmus saját logikája miatt sincs konszenzus az emberi méltóságról, ráadásul az emberi esendőség miatt az nem is sérthetetlen. Szilvay Gergely írása.
Szilvay Gergely höhöö....antiszemiszylvike nem véletlenül bastunk ki Radó Péter,többek javaslatával-köztük jómagam-az okt.pol. csoportból a mandis Szilvayt-én csak antiszemiszilvykének jegyzem-antiszemita uszító hsz.-i miatt-soha egy tárgyilagos hsz.-a nem volt,ellenben az antiszemita gyűlöletszítást hozta magával a mandiról -ott az alapkövetelmény höhöö
FEHÉRTERROR, PARAMILITÁRIS
ERŐSZAK ÉS ÜGYÉSZI VIZSGÁLAT,
Az első világháború utáni forradalmak kora, majd a
Tanácsköztársaság bukása utáni zavaros,
polgárháborús időkben, 1919 nyarától kezdve a
szegedi ellenforradalmi kormányt támogató katonai
és félkatonai fegyveres erők, elsősorban a Horthy
Miklós későbbi államfő által vezetett úgynevezett
Nemzeti Hadsereg1
és hozzá csatlakozó milíciák
országszerte követtek el súlyos atrocitásokat. Ez aparamilitáris erőszakhullám részben talán válasz
volt a tanácskormány hasonlóan erőszakos,
opresszív intézkedéseire, részben az egyes egyéni
eseteket csupán a személyes bosszú, a vesztes
háború miatti bűnbakképzés pszichózisa, illetve
nem egyszer pusztán az anyagi haszonszerzés
lehetősége motiválta.3 A vörösterrort felváltó
fehérterror4
1919-től egészen 1921-ig tartott, illetve
utóhatásai súlyos, politikai indíttatásból elkövetett
bűncselekmények formájában még 1922 és 1923
folyamán is érezhetőek voltak,5
a terror tehát a
Horthy kormányzóvá választását, a trianoni békeszerződés aláírását és a magyar állam közjogi
rekonstrukcióját követő időszakra is áthúzódott.
Az új magyar kormányzat a konszolidáció első
éveiben csak lassan, vonakodva lépett fel a
különböző fegyveres csoportok önkényes
garázdálkodása ellen.
A főként frontról hazatért, túlfűtött
nacionalista érzelmektől hajtott katonák
kegyetlenkedését eredményező, elsősorban a Prónay
Pál, Ostenburg-Moravek Gyula és Héjjas Iván
különítményparancsnokok nevével fémjelezhető
fehérterror eseményei közül is kiemelkedik a DunaTisza közén 1919 és 1921 között zajló cselekménysorozat, melyet elsősorban Héjjas Iván főhadnagy
és helyettese, Francia Kiss Mihály tiszthelyettes
személyével lehet összekapcsolni.
http://real.mtak.hu/115656/1/VARYALBERTJELENTESE.pdf
Ahhoz, hogy megértsük a fehérterror DunaTisza közén zajló hullámát6
és annak jelentőségét –
melyről a kommunista népbiztosok perében is a
vádat képviselő és a vörösterror áldozatait nevesítő
adattárat összeállító dr. Váry Albert7
koronaügyészhelyettes ugyancsak összefoglaló nyomozati
jelentést írt – érdemes részletesebben szólnunk a
Héjjas Iván paramilitáris vezetőhöz köthető
fegyveresek alföldi működéséről és ennek
hátteréről
Az nem baj ,hogy segghülye vagy,ezt ismeri az egész internet ,a krerénkeltető mandi tenyészti a hülyéjet ,nade még büszkén hirdeted is höhöö.
Milyen igaza van :
salátás 2023. május 18. 6:43
Juj pedig hányszor hallottuk a fostos trolloktól,hogy ilyen nincs is és csak a mi beteg fantáziánk szüleménye.
"Igaz, igaz, Ványadt Ványadtovics Vinyov, mintha csak magam mondtam volna." - "Hej, ha ezt a galambocskám, Galuska Galagonya megérhette volna höhöö
ez kreténkeltető mandiner az orbáni -goebbelsi-mindig a legalcsonyabb értelmi képességűekhez kell szólni
úgy biztosan célbaér -nyája höhöö..itt tilos,de kiirtották a gondolkodást -a szakértelem csak ócska kommunista trükk höhöö...ki ismerné be ,hogy a hülyék parancsára,propagandája kolompja után önként,dalolva be-ki -bebebee...a faserdőbe höhöö.-
Mit nevezünk fehérterrornak?
Amikor 1919 májusának végén az előrenyomuló román csapatok elől a gróf Károlyi Gyula vezette önjelölt kormány a francia megszállás alatt álló Szegedre menekült, a hadügyminiszteri posztot Horthy Miklósra bízták. Horthy a Tanácsköztársaság elleni harcra „Nemzeti Hadsereg” létrehozását határozta el, amelynek – mikor augusztus 9-én (tehát már a Tanácsköztársaság bukása után) létrehozták a Fővezérségét – a főparancsnoki tisztét is magára ruházta.
A Nemzeti Hadsereg megalapításának hírére Szegedre igyekeztek a Monarchia felbomló hadseregének kommunistaellenes tisztjei, köztük Gömbös Gyula, számos kétes kalandor és szerencselovag, a románok által felmorzsolt Székely Hadosztály, vagy éppen a Tanácsköztársaság ellen szervezkedő irreguláris csapatok tagjai. Horthy – egy tényleges hatalom nélküli kormány hadsereg nélküli hadügyminisztere – örömmel üdvözölt minden harcra kész jelentkezőt. Prónay Pálnak megbízást adott, hogy a forradalom ellen tenni akaró tisztekből szervezzen fegyveres különítményt, úgymond „a rend fenntartására és helyreállítására”.
A francia megszálló hatóságok hallgatólagos egyetértésével az ellenforradalmi kormány pénzén – amelyet a Bécsben gróf Bethlen István vezetésével szervezkedő Antibolsevista Comité (ABC) és a legitimisták egy csoportja kalandos úton, a bécsi magyar nagykövetségről rabolt el – Prónay mintegy másfél száz jelentkezőből szervezte meg viszonylag kicsi, de elszánt és lelkes haderejét. Őrségeket szervezett a Szegedre vezető utakra, az elfogott gyanús embereket kivallatta, és sor került az első gyilkosságokra is. Az áldozatokat egyszerűen a Tiszába hajították. Hamarosan kiderült, hogy a fegyveres erő megszervezésével a meglehetősen súlytalan politikusok mellett egyre inkább Horthy kezében összpontosul a hatalom, de ezzel párhuzamosan Prónay is egyre inkább külön utakon járt. Az önjelölt kormány egyre kevésbé tudta ellenőrizni a hadsereg főparancsnokává váló Horthyt, és Horthy is egyre kevésbé tartotta a markában Prónayt és öntörvényű különítményeseit.
Hamarosan ők alakították a szegedi politikát – a legitimitásukat biztosító Károlyi-kormány tulajdonképpen a különítményesek túszává vált, hiszen csak azok voltak képesek ideig-óráig biztosítani a fennmaradását. Horthy az antant beleegyezésével Siófokon rendezte be főhadiszállását, és különítményesei is vele mentek. Prónay, Héjjas Iván, Ostenburg-Moravek Gyula és társaik a „rendcsinálást” saját szájuk íze szerint értelmezték.
Napirenden voltak a kínvallatások, kivégzések a Tanácsköztársasággal rokonszenvezőkkel, zsidókkal vagy egyszerűen olyanokkal szemben, akiknek a vagyonára, feleségére, lányára a különítményesek szemet vetettek. ki is volt valójában Prónay?
Halál, kaszál
Tótprónai és blatniczai Prónay Pál 1874-ben született Romhányban - ám (korábbi, téves ismereteinkkel szemben) jelenleg fogalmunk sincs arról, hogy hol mikor és milyen körülmények között következett be a halála. Annyi biztos, hogy Ludovika Akadémiát végzett, az I. világháborút a jászkun huszárok soraiban harcolta végig, s az összeomláskor századosi (vagy ha úgy tetszik, huszárkapitányi) rangot viselt. Prónay hivatásos tiszttársaihoz hasonlatosan a Kommün alatt is szolgálatot teljesített; egy ideig az Országos Lófelügyelőségen dolgozik (munkahelye lovak rekvirálásával foglalkozik), s ez idő alatt a Gellért Szálló lakója. Azután, vala-mikor 1919 májusában átszökik Bécsbe, majd onnan Szegedre vezet az útja. Itt munka nélkül maradt fiatal tiszttársaiból létrehozza a papí-ron éppen csak alakuló-formálódó, Horthy-féle Nemzeti Hadsereg keretében - ám valójában nagyfokú önállósággal - működő tiszti különítményét, amivel mintát is ad a további szervezkedésnek. A lakosság egy részének szemében Prónay már Szegeden is rettegett figura: rejtélyes eltűnéseket, kínzásokat és gyilkosságokat rónak a számlájára. Az áldozatok részben zsidók, részben "kommunisták", azaz bárki, aki tevőlegesen részt vállalt a gyászos emlékű Kommünben, vagy legalábbis ezzel vádolták, közöttük is mindenekelőtt (s megint csak) a zsidó származásúak. S csak ezután jön a hírhedt (mintegy a vörösterrorra válaszoló) dunántúli bosszúhadjárat. Korabeli tevékenységének egyik legfőbb dokumentálója ő maga; ez idő tájt kelt naplóbejegyzései és egyéb, gondosan megőrzött iratok alapján Prónay immár jóval később, 1943-44 között írja meg visszaemlékezéseit: alkalmasint új elvbarátai, a nyilasok okulására.