A házasság csodája

Ahogy e sorokat írom, tart a házasság hete. Vajon miért kell reklám a házasságnak, miért kell egy héten át beszélni róla? Először is, mert jólesik, hiszen arról a közös alkotásról tehetünk vall(om)ást, ami tényleg visszatükröz bennünket. E kép talán nem mindig profilképre való, cukormázas látvány, de a miénk, mert mi küzdöttünk meg érte, együtt mélyültek ráncaink a nehézségek során, és mi szerettük ki egymásból a szépet és jót is, ezért nem adjuk semmi másért.

Adva van egy fiú és egy lány, más családi háttérrel, különböző lelki batyut cipelve, eltérő élettapasztalatokkal. Minden józan megfontolás az ellen szólna, hogy összekössék az életüket, hiszen más volt a mamájuk főztje, más vicceken nevettek odahaza, de még a ruháikat is más illatú öblítő áztatta. Hogyan lehet ezt a sok különbözőséget a kétféle rokonsággal, baráti körrel is megértetve, őket be is fogadva egyetlen közös életbe csomagolni? Hogyan lehet összesimogatni két idegen ember életét? És mégis lehetséges.

Vergilius óta idézzük: a szerelem mindent legyőz. A kapcsolat elején, rózsaszín ködben úszva könnyű is ez a győzelem. De nehezebb, szürkébb periódusokban derül ki igazán, milyen alapokra építkeztünk, hogyan is vélekedünk a házasságról. Gondolkodtunk-e egyáltalán valaha róla? Voltak-e jó mintáink? És főként: megszületett-e mélyen és komolyan a döntésünk, hogy valóban jóban, rosszban hűséggel megyünk együtt tovább? Végiggondoltuk-e azt, hogy a kapcsolatba egyetlen harmadikat engedhetünk csak: a Jóistent, akivel együtt a nehéz is sokkal egyszerűbb?

és e találkozás magában rejti az élet továbbadásának misztériumát. Ha egy házasság stabil, olyan közeget jelent, ahová a gyermekek megtartó szeretet­hálóba érkezhetnek, és biztonságban nevelkedhetnek. A gyerekeknek a szüleik házassága az élet legfontosabb iskolája, képessé teszi majdan őket is a sikeres családalapításra. Olyan egyszerűen és szépen van ez az embernek rendelve! Mondom, a házasság csoda!

És ma mégis egyre inkább magyarázni szükséges, érvelni kell a teremtéskor ránk bízott modell érvényessége mellett. Egyre nagyobb erővel, egyre fokozódó nyomás ellenében kell kitartani a házasság mellett, mert sokan próbálják átszabni, felforgatni, újraértelmezni, rajta keresztül a családokat és a társadalmakat tektonikus erőkkel rengetve meg. Rögzítsük ezért itt is, mert ma már nem magától értetődik: a házasság egy férfi és egy nő életszövetsége, mely természeténél fogva hordozza magában az élet továbbadásának lehetőségét. Ez adja kitüntetett társadalmi jelentőségét is, hiszen minden közösség innen nyeri utánpótlását,

A fenti definícióból nem vehető el semmi, nem is adható hozzá semmi. Nem házasság ugyanis, ha két azonos nemű ember szereti egymást – létezik ilyen szeretetkapcsolat, de az attól még fogalmilag mást jelent, mint a házasság –, és nem lehet kettőnél több szereplős sem egy frigy. Az is egyértelmű, hogy a gyermekek ebben a mintázatban tudnak – a férfi- és női, apai és anyai viselkedést elsajátítva – a legkiegyensúlyozottabban növekedni, abban az esetben is, ha a pár meddő, és örökbefogadás útján lesznek családdá. Aki a házasságot mégis át szeretné szabni, biztos lehet abban, hogy előbb-utóbb a gyermekek érdekei helyett a gyermeket vágyók érdekei fognak érvényre jutni, pedig soha nem a felnőttnek van joga gyermekhez: mindig a gyermeknek van joga szerető családhoz és testi-lelki-szellemi kiteljesedését szolgáló családi élethez.

A házasság értéke túlmutat a páron, olyan elismerésre méltó közös alkotás, melyet a rokonságnak, barátoknak, közösségeknek és az egész társadalomnak támogatnia (volna) szükséges.

Ha azonban relativizálni kezdi a házasság fogalmát, utat nyit a közösség bomlása, kulturális-erkölcsi hanyatlása felé. Ezért is becsüljük, óvjuk a házasságot!

Nyitókép: Shutterstock