Szeptember utolsó hétvégéjén visszavonult Roger Federer. Számtalan rekord birtokosa, de nem csupán ettől utánozhatatlan zseni.
Balázs Boldizsár írása a Mandiner hetilapban.
A világ valaha legszélesebb körben kedvelt sportolójáról cikkek tízezrei jelentek meg az elképzelhető összes nyelven Federer a maestro; a tenisz Mozartja; Rubense; Michelangelója; egy művész; a mozgás költője; a sport balett-táncosa címekkel. Aki látott már felvételt, amelyen Roger Federer teniszlabdát üt, talán egyik állítást sem tartja túlzónak – mindent egybevéve sem. Ha csak az írások hangvételére szorítkozunk is, bizonyítva látjuk: minden igaz, amit mondanak róla. A cikkek ugyanis tulajdonképpen nekrológok, noha Federer búcsúlevelében ezzel köszön el: „Finally, to the game of tennis: I love you and will never leave you.”
A mondatot nem igazán szerencsés lefordítani, mivel egy sportoló ilyesmivel könnyen kinevettetheti magát, és magyarul sokkal nehezebb mögé képzelni a kis túlzással minden más nyelven beszélő Federert. Mindenesetre nagyjából annyit tesz: „Drága Tenisz! Szeretlek, és sohasem hagylak el.” Hogy ez pontosan mit is jelent, azt még maga sem tudja. A búcsútornáján annyit mondott, csak az biztos, hogy „nem szeretne köddé válni” – szemben a korábbi legnagyobbak többségével. Björn Borg, akinek a rekordját, a zsinórban megnyert öt wimbledoni címet Federer is beállította, huszonöt évig nem tért vissza a tenisz legfontosabb szentélyébe. Pete Samprast csak akkor lehetett újra odaédesgetni, amikor a svájci játékos tizenötödik Grand Slam-címét jelentő győzelmével átvette tőle a tenisz legfontosabb rekordját. Ők belefásultak a nyomásba; a vetélytársakba, akik lesik a legkisebb esélyt, hogy elkapják őket; az utazásba; a sajtószereplésekbe. Federer ezt kezdetben el tudta fogadni, mert jobban szerette a teniszt, mint bárki. Később még képes is lett kialakítani egy életrendet, amelyben mindez – és minden – örömöt szerez neki.
Miért keresi tehát a (vígan) élőt a holtak között az utóbbi hetek Federer-világirodalma? Természetes, hogy némi nekrológmellékhangja van annak, amikor egy sportoló befejezi a versenyzést. Akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy Zinédine Zidane például két és fél év edzősködéssel elérhetetlenebb csúcsokra jutott, mint játékosként – pedig játékosként ő állt a legközelebb ahhoz, hogy a foci Federerje legyen. De a Federer-búcsúknál a nekrológ nem mellékhang, hanem maga a fő melódia. Számomra egyetlen magyarázat van erre. Roger Federer valóban művész volt; olyasvalamit akart kifejezni, amiről úgy érezte, hiányzik az emberi tudatból, noha megvan a világban. Mivel tehetséges volt, sikerrel is járt. Huszonöt év és több mint ezerötszáz meccs alatt (soha senki nem játszott ennyit) százmilliók fejében megteremtette a tenisz eszményképét.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
A holland politikai kommentátor ugyanakkor köszönetet mondott Elon Musknak, amiért X-en már 50 millióan láthatták.
A maffiaellenes olasz hatóságok négy, budapesti székhelyű cég üzletrészeit, valamint bankszámláit vették bűnügyi zár alá.
