Életre kelt a zalai kistelepülések világa

Joó István írása a Mandiner hetilapban.

Több napot forgolódtam másfél ezresnél nem nagyobb, olykor száznál kisebb lélekszámú falvakban, észak–dél vonalban nyújtózó dombhátak keretezte, gyönyörű tájban. A legtöbbet a Zala völgyének északi részén, Türjén időztem, megérezvén valami szimbolikus erőt az Árpád-korban ott emelt, idén augusztus 19-én újraszentelt premontrei apátsági templomban.

Egyelőre véget ér a bőkezű támogatások kora

Az aprófalvas zalai világon keresztül jól szemléltethető az utóbbi évek végiggondolt, pénzforrásokkal nem fukarkodó vidékpolitikájának sikere. Hízelegni szeretnék ezzel a hatalomnak? Csak feltárni és összegezni. Annál inkább is, mert sajnos korszakhatárhoz érkeztünk. A bőkezűségnek bizonyos tekintetben befellegzett, remélhetőleg csak ideiglenesen. A 2019-ben induló Magyar falu program (MFP), amely nélkül nem lehetne ma a zalai kistelepülések sorsváltozásáról beszélni, idén még háromszázmilliárd forintnyi forrást kap, jövőre azonban a tizedére esik vissza az össztámogatás. Természetesen a szomszédunkban dúló háború és az azzal összefüggő energia- és gazdasági válság megkövetelte takarékosság miatt.

Pedig azt találtam, hogy a nem oly rég még pusztuló és „kihalásra ítélt” falvak sokaságában az utóbbi években megfordult a demográfiai folyamat, lassan emelkedik a bejelentett lakosok száma. Nézzük az eleve kicsiny, 1900-ban 260 fős, de 2011-re már vészesen, 28 lakosúvá fogyatkozó Sényét. A Belügyminisztérium adatai szerint tavaly már 73-an laktak ott, az idén januári adat pedig 79 fő. Ezzel már a nyolcvanas évekbeli lélekszámra tornázta fel magát ez az ékszernek beillő falucska. A szintén a Zalaszentgróti járáshoz tartozó Türjén 1960-ban tetőzött a lakosságszám 2587 fővel, a népesedési mélypontot 2015 hozta el, ekkor 1546-an laktak ott. Tavaly aztán már 1600-an, 2022 elején pedig 1637-en voltak a türjeiek.

Örvendetes demográfiai folyamatok a térségben

Nem lehet véletlen, hogy ahol csak jártam szeptember elején, 2021-ről 2022-re szinte mindenütt növekedést mutatott a népességszám, akár a Keszthelyi, akár a Zalaszentgróti, akár a Nagykanizsai járáshoz tartozik az adott kistelepülés.

A növekménynek a polgármesterek szerint összetett oka van. Főleg a családi adókedvezmények és egyéb ösztönzők, a szintén nagyágyúnak számító falusi családi otthonteremtési kedvezmény, a településeket élhetőbbé tevő Terület- és településfejlesztési operatív program (TOP) pályázatai, illetve a Magyar falu program odaítélései eredményezhették. Mindez a helyben lévő fiatalokat családalapításra, gyermekvállalásra és helyben maradásra ösztönözte, s az elvándorlás csökkenésével párhuzamosan megélénkült az idetelepedés.

Azt persze nem lehet megbecsülni, mennyi szerepe van a városokból való kiköltözésben a jól erdősült zalai dombvidék szépségének. A kicsiny Sényén Fölföldi László polgármester más mozzanatokról is beszámolt: „Már az első covidhullám elején ugrásszerűen megnőtt a kereslet az üres telkekre, eladó házakra, ami a járvány ellenhatása volt. Ez is közrejátszott abban, hogy végre fölfedezték ezt a bájos, az állami forrásoknak is köszönhetően komfortosodott zsákfalut, továbbá hogy a közelünkben találhatók Hévíz, Zalakaros, Kehidakustány termálfürdői, és Keszthely, Zalaegerszeg is egy ugrásnyira van innen.” Elsősorban magyar városokból települnek ide új lakosok, de külföldről is érkeznek számosan. Utóbb egy német nyugdíjas, aki eddig csak nyaralóként volt jelen, többek között azért számolta fel kinti otthonát és telepedett le a zalai zsákfaluban, mert kiszámította, az európai energiaválságot olcsóbban megússza itt, mint szülőhazájában.

Van helye új óvodáknak, iskolabővítéseknek

Ahogy Sénye, úgy a közeli, 800 fős Zalaszentlászló is kifogyott mára az eladó házakból. Előzőleg itt is alaposan felszöktek 
az ingatlanárak, amint Bohár István polgármestertől megtudtam. Büszkén mutatta meg a nemrég felújított Makovecz­-épületegyüttest is. Ez az organikus épület eddig torzó volt: csak a faluházi épületszárny készülhetett el 1985-ben az építészzseni terveiből. Utóbb azonban a Makovecz-kormányprogram kisegítette Zalaszentlászlót, vagyis a Faluház komplett felújításán túl végre létrejöhetett a szimmetria, megépült a jobb oldali szárny is. Megint csak a népességmegtartást célzó intézkedések diadala, hogy óvoda létesülhetett benne.

Ahogyan hiánycikk az eladó ház, úgy hiánycikk a munkanélküli ember is a Zala völgyében. Nehezen találni kivitelezőket is, mondjuk az otthonfelújítási támogatás beváltásához. A szentlászlói polgármester szerint ez arról is árulkodik, hogy az építőipari búm még korántsem csillapult le a Nyugat-Dunántúlon.

Vége szakad a falureneszánsznak?

A sényei és a szentlászlói vezetőtől olyan gondolatokat is feljegyeztem, melyek a jelenkor nemzetközi léptékű, komor árnyaival függnek össze. Bohár István azon tanakodott magában, miként oldja meg a fűtést a gázra tervezett Makovecz-óvodában. Fölmerül, hogy a hideg hónapokra a faluházi szárnyba tereljék át a kicsinyeket: ott fával is lehet fűteni, és hát Zalában aztán van fa… Fölföldi László pedig azt említette, hogy az önkormányzatok nem tudták betervezni a költségvetésükbe az irdatlan rezsinövekedést. Felvetette, nem szól-e majd bele az energiaőrület a zalai falvak életének megpezsdülésébe. Hiszen például hiába lettek példásan felújítva az utak, kúsztak közelebb az autópályák, rövidesen az üzemanyag is vészesen megdrágulhat.

Zalaapátiban Vincze Tibor polgármester, aki katolikus diakónus is, azzal fogadott, hogy ráirányította a tekintetemet a hivatal előterében álló fafaragásra, amely művészi erővel egy térden imádkozó nőalakot ábrázol. Ezen itt nem ütközik meg senki: Zala az egyik legkatolikusabb tájéka Magyarországnak. Ebben az 1686 fős faluban is sok olyan államilag támogatott felújítási vívmányról értesültem, amellyel növelhették vonzerejüket. A Gyurcsány-korszakban nem nyertek pályázatot tornacsarnok-építésre, érdemi iskolafelújításra, -bővítésre, a pályázati pénzeket például somogyi MSZP-s képviselők vihették el az apátiak orra elől. A régi álom a közelmúltban teljesült úgy, hogy az elnyert, részben uniós forrású beruházási összeget jócskán megtoldották állami költségvetésből. Így épülhetett egy pompás tornacsarnok, így bővülhetett szaktantermekkel is a zalaapáti iskola, ahova hét községből 165 gyerek jár.

Vincze Tibor állítja, legkorábban, 2009-ben itt létesült folyamatos önkormányzati iskolabusz-szolgáltatás a bejáró gyerekek szállítására. Bár errefelé is bezártak több kis iskolát a baloldali kormányok idején, az oktatási intézménnyel nem rendelkező aprófalvak többek között a zalaapáti iskolabuszok révén átvészelték azokat az éveket. Jelenleg pedig a legkisebb Zala-völgyi települések népessége is gyarapszik, miután az ottani gyermekes házaspárok felismerték: a térségben jóval kevesebb ideig kell utaztatni a gyerekeket egy szakmailag minőségi iskolába, mint Buda­pesten átlagosan. Valami észszerű körzetesedés nyomait véltem fölfedezni mindebben.

Baloldali polgármester dicséri a vidékpolitikát

A térség falvainak polgármesterei általában kormánybarát érzelmű függetlenek. A Zalaapátival szomszédos, 438 lelkes Esztergályhorváti kivétel, ott „baloldali független” a településvezető, aki egy ünnepségre Ujhelyi István MSZP-s politikust hívta meg szónoknak. Mégis elismerte nekem Brunner Tibor: „A Magyar falu program szenzációs dolog azoknak a kistelepüléseknek, ahol még van igény a közösségi életre. Az önkormányzatok hogy is tudnák véghez vinni a felújításokat ilyen ütemben emelkedő építőipari árak mellett? Legfeljebb az állagmegóvásig jutnak el. A Magyar falu program nekünk is segített a méltó közösségi terek megteremtésében, az alapvető szolgáltatások, például bolt, kis posta megtartásában, hogy helyben minél több mindenhez hozzá tudjunk férni.” Mindezt a felújított művelődési ház előtt, az energetikailag korszerűsített önkormányzati épület mellett mondta el.

Szabó Mártának, aki harminc éve Türje védő­nője, igazán elhihetjük, hogy megfordult a településen a népmozgalmi tendencia. Abban az épületben, amelyet TOP-os és MFP-s pályázatból újítottak fel fogászati rendelő és védőnői szolgálat céljaira, közölte: jó néhány többgyermekes család költözött be a múlt évben is Türjére négy-öt megyéből és Pestről. Ide inkább a nem túl gazdag magyarok jönnek, azok, akik „még megfizethető áron” szeretnének lakást venni. Azután döntöttek Türje mellett, hogy fölmérték, van bölcsőde, óvoda, nyolcosztályos iskola. Ami a régebbi lakosokat illeti: a koronavírus-járvány múltával a nem romák is úgymond nagyobb kedvvel vállalnak gyermeket.

Úgy döntenek, nem költöznek el

Nagy Ferenc türjei polgár­mester megjegyezte a többfunkciós épületről: az itteni felújítási és eszközpályázatok révén sikerült felszámolni a fogorvosi ellátás másfél évtizedes hiányát.

Türjén is megvalósítottak egy a zalaapátihoz fogható, hatalmas iskolafejlesztési beruházást teljes felújítással, bővítéssel, szakmai-módszertani, no meg energetikai fejlesztésekkel. Merthogy ez a falu is egyfajta körzetközpontnak számít. A polgármester­rel megnéztük a legutóbbi évek művelődésiház-, bölcsőde- és játszótér-felújításait is. „Pár esztendeje megindultunk fölfele – vélekedett. – Mivel az utóbbi években egyszerűbbé vált a fiatalok letelepedése, és megjelentek különféle támogatások, sok ház elkelt. A vonzóvá lett falukép is megtette a hatását, nem csak a betelepülőkre. Sok helybeli fiatal pár döntött úgy, nem költözik el – ahogy a nagyobbik fiamékkal is történt. Bár készültek Zalaegerszegre, egy családi ebéden jelentőségteljesen bejelentést tettek: maradnak Türjén, mert itt megtalálható minden, ráadásul itt minden megújult.”

Valóban „minden”, hiszen még a híres, közép­kori apátsági templom is – melyet valamivel 1230 előtt a Türje nembeli Dénes bán építtetett a premontreieknek alapított kolostorral – megfiatalodott, kicsinosodott. A csornai premontrei apát, Fazakas Z. Márton szavait idézem: „Küzdünk a globalizmus ellen? Hát tessék, itt annyi sajátos magyar érték és szépség tárul föl, hogy nem veszít senki, aki az európai szintű gazdasági válságban nem a Kanári-szigetekre tervezi az üdülést.” A néhai premontrei szerzetes-költő verssorát idézte: „Megszépül minden, ha valakié.” Ahogyan a kilencszáz éve alapított rend magyar ága és a zalaiak, úgy a kormány is a magáénak érezte ezt a fantasztikus, de erősen romosodó templomot. „Évezredenként egyszer előforduló csoda – teszi hozzá Márton apát –, hogy az állam, hogy úgy mondjam, olyan úriember és olyan helyzetben van, hogy nekünk ezt a pénzt idenyújtja: »újítsátok fel«. S hogy ez meg is valósul akkorra, mire az eddigi mértékű vidéktámogatási lehetőségek a háború miatt befagynak. De az élet a háborúban sem áll meg, ebben is segít ennek az Árpád-kori templomnak a rendkívüli kisugárzása.”

Fotó: Ficsor Márton