Egy sajátosan humanista életmű

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.

Az 1852-ben született Mednyánszky László báró a legkevésbé sem tekinthető kora tipikus magyar arisztokratájának – festészetére aktuá­lisan a kaposvári Vaszary Képtár emlékkiállításán kapunk rálátást. Életét a családi birtok Beckó, valamint Bécs, Budapest és Európa nagyvárosai között ingázva, jellemzően spártai körülmények között élte. Festőművészként olyan egyedi és kivételesen kvalitásos utat járt be, amely méltán emeli a magyar képzőművészet legfontosabb alkotói közé. Művészeti tanulmányait Münchenben és Párizsban végezte, majd egyik alapítója volt a szolnoki művésztelepnek, és dolgozott a Feszty-körkép tájábrázolásain is. Lélektani realizmussal vegyes tájképfestészete túlnő kora konvencióin; vásznain a Tátra havas hegycsúcsai, az Alföld vibráló atmoszférája és a Vaskapu monumentális sziklái egyaránt feltűnnek. Emblematikus csavargóportréival Mednyánszky a sötét hétköznapok közvetlen tapasztalatából merített, középpontba állítva a társadalom perifériájára szorultakat. Az idős mester önként jelentkezett szolgálatra az első világháborúban, ám hadifestőként nem heroikus jeleneteket, hanem a bakák reménytelenségét és kiszolgáltatottságát örökítette meg. A Vaszary Képtárban Géger Melinda kurátori munkájával megrendezett emlékkiállítás ezt a sajátosan humanista életművet világítja meg nyolcvanhat festményen keresztül, melyek köz- és magángyűjteményekből érkeztek Kaposvárra. A tárlat három jól elkülönülő tematikus egységben a tájképekre, a csavargóportrékra és a háborús képekre koncentrál, megmutatva az életmű egyszerre koherens és változatos világát.