Naby Keita már elmondta, miért igazolt a Fradiba – most az internet népe is megszólalt
Gulyásliga, Mr. Porcelánláb, nagy nevű igazolás – záporoznak a kommentek.
Aki szereti Ady szimbolizmusát, annak szinte természetesnek tűnt, hogy a Fradi ilyen körülmények között biztosította be története harmincharmadik, sorozatban pedig negyedik bajnoki címét a labdarúgó-NB I.-ben.
Ünnepi körítés mellett, a Simon Tiborra emlékező telt házas publikum előtt, az Újpest elleni derbin, de mégiscsak egy polémiára okot adó játékvezetői ítéletnek tulajdoníthatóan, egy visszavont góllal lett már négy fordulóval a zárás előtt bajnok. Mégis, az OTP Bank Liga idei kiírásának kezdőrúgásától fogva, a realitás talaján maradva, senkinek egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy nem védi meg címét a Fradi. Még akkor sem, amikor kívülről is érzékelhetően edzőválsággal küzdött, vagy amikor egy bő fél idény alatt háromszor annyi hazai bajnoki vereséget szenvedett, mint előtte több mint négy év alatt összesen. Vagy amikor rögtön az első tavaszi bajnokiját elveszítette, de még akkor sem, amikor a két legkitartóbb üldöző, a Kisvárda és a Puskás Akadémia a nyakában lihegett. Emlékezzünk csak, a 20. forduló után Hornyák Zsolt csapata két ponttal megelőzte az élen a zöld-fehéreket, majd miután a Ferencváros visszafoglalta pozícióját, még a szezon kétharmada után is egyetlen vereségen belül volt a két üldöző.
Még nincsen vége az OTP Bank Liga 2021–2022-es szezonjának, de az nyilvánvaló: a Ferencváros nemcsak megszerezte, de nagy fölénnyel szerezte meg sorozatban negyedik bajnoki címét. Többször, több helyen megjelent, mégis érdemes újra és újra kiemelni: a legeredményesebb magyar futballcsapat történetében is ritkaságszámba megy az ilyen léptékű dominancia, legutóbb 1913-as címnyerésnél fordult elő, hogy az előző három bajnokságot (sőt akkor négyet) is az FTC nyerte. A teljes magyar labdarúgást tekintve mindössze három, a mostaninál hosszabb sikerszéria volt: éppen az akkor még a címerében a Ferenczvárosi Torna-Club nevet író zöld-fehéreké (1908–1913), az MTK-é (1913–1925) és az Újpesti Dózsáé (1969–1975).
Adódik a kérdés: jó generálisan a magyar labdarúgásnak, hogy már a szezon rajtja előtt is egyesélyes a bajnokság? Biztosan nem. Hiszen a sportsorozat érdekességét, vonzerejét csökkenti, ha a végkimenetele nemcsak hogy kiszámítható, de már-már tudható. De alkalmasint ez nem a Ferencváros gondja kell hogy legyen. Nem visszaszürkülni kell a mezőnybe, hanem a többieknek előrelépni. Az OTP Bank Liga színvonala az utóbbi években stagnál, noha egyre jobb légiósok érkeznek. Hadd emlékeztessek arra, még soha nem fordult elő, hogy egy magyar klub (várhatóan) három vagy akár (az ukránok sikereinek függvényében) négy játékost is ad a világbajnoki mezőny – 1986 előtt is volt élet, fontos a kitétel – külföldi kereteibe. Mint most a Ferencváros. Vagy arra, hogy a pótselejtezőn az olaszokat kiejtő északmacedón válogatott keretében kilenc olyan futballista szerepelt, aki korábban vagy akár a mostani idényben a magyar élvonal szereplője volt.