Elemző: Világszinten is odafigyelnek Orbán Viktorra (VIDEÓ)
Fricz Tamás szerint „az amerikai befolyás az Unióra nézve egy régi dolog. Így Donald Trumpot figyelembe kell vennie a brüsszeli elit tagjainak.”
Háború vagy világháború? Minek nevezzük a súlyos orosz–ukrán fegyveres konfliktust? Most még háborúnak, egyelőre. De már világháborús elemeket is jócskán észlelhetünk.
Veress József írása a Mandiner hetilapban.
Nem pontos és nem is korrekt orosz–ukrán háborúról beszélni. Csak az egyik hadviselő fél pontos. A másik fél szembetűnően nem autonóm. Az Egyesült Államok – az oroszok térdre kényszerítésén túl – hosszú évek óta a demokrácia hamis narratívája mögé bújva gazdasági haszon szerzésére törekszik Ukrajnában, és az országot mára katonai terepasztallá változtatta. Teheti, mert világhatalom, tennie kell, mert Ukrajna nem autonóm, és az orosz háborúindítás a provokációktól függetlenül is tény, ráadásul kiválóan kommunikálható.
Az USA a tőle egyáltalán nem független Európai Uniót harsogó sodrással belerántotta – nem volt nehéz – e „szent” küzdelembe, jórészt NATO-köntösbe bújva. Ma már az unió és egyes EU-s országok vezetői sajátos Ki mit tud?-on vesznek részt, vagyis ki tud nagyobbat mondani a fegyverek küldésétől a szankciókig. Sajnos a vezetők színvonala erősen csökkenőben van. Azt sem tudják felfogni, hogy az egyébként nem elhanyagolható klímacélokat, az energiastruktúra átalakítását, az energiaárak robban(t)ását és a szankciók bumeránghatásának kivédését egyszerre nem lehet kivitelezni. Azt nem zárom ki teljesen, hogy kényszer alatt cselekednek.
Emlékszünk arra, hogy a bukásban lévő Gyurcsány Ferenc az elkerülhetetlennek titulált gazdaságstabilizációs lépések bevezetése előtt mit mondott? „Nem kell félni, nem fog fájni.” Mit sugallnak most a nyugati – elsősorban a német – és az EU-s vezetők? „Nem kell félni, nem fogsz fázni.” Mindeközben a hőssé tett ukrán elnök a világhálón osztogatja a napiparancsot az egyes országok parlamentjeinek, a hallgatóság felállva tapsol. Csupa ripacs.