A vírus velünk marad, de megszelídül – Müller Cecília a Mandinernek

Konopás Noémi interjúja a Mandiner hetilapban

A nyolcadik legbefolyásosabb magyar nő, orvos, Magyarország tiszti főorvosa, az operatív törzs tagja, emellett édesanya, nagymama – melyik áll önhöz legközelebb?
Mindegyik. A nagymamaság elsősorban a családomra vonatkozik: négy unokám van. Amíg nem válik nagyszülővé az ember, nem is tudja, milyen kellemes állapot ez. Nagyon jó velük lenni, sokat nevetni és egy kicsit rosszalkodni is. Szülőként az ember komolyabban veszi a pozícióját, nyilvánvalóan meg kell tartani a határokat, a tekintélyt, és fel kell nevelni a gyerekeket abban az értékrendben, amelyet helyesnek gondolunk. Nagyszülőként picit más a helyzet, szabad lazítani; persze a határokat meg kell húzni, de azon belül azért van szabadság. A többi a munkám része, amelyet szintén nagyon szeretek.

Sokan hiányolják: miért nincs napi sajtótájékoztató? Az esetszám – főleg a rekordokat döntő omikron idején – indokolta volna.
A járvány különböző időszakaiban más-más eszközökkel kommunikáltunk. A pandémia elején a napi biztos megjelenést választottuk, rengeteg volt az ismeretlen, viszont napról napra bővült a tudásunk, így szükség volt a folyamatos tájékoztatásra. Figyeltük a hazai és a nemzetközi adatokat, a tudományos közleményeket, és mindig igyekeztünk olyan helytálló információkat adni, amelyeket aztán később nem kellett semmilyen szempontból visszavonnunk. Óvatosan kellett fogalmaznunk, hiszen sokszor még bizonyításra váró hipotéziseket tettünk mindenki által elérhetővé. Nagyon hasznosak voltak ezek az alkalmak, igyekeztünk eloszlatni az emberek félelmét. A védőoltások megjelenésével nagyot fordult a járványkezelés módja, nincs már szükség szoros, napi kommunikációra.

Mekkora előkészületet kívántak a napi sajtótájékoztatók? Járt kommunikációs tréningre?
Nagy leterheltséget jelentett, mindig késő este szembesültünk a napi adatokkal, emellett folyamatosan figyelemmel kísértük a külföldi helyzetet. Egy egész stáb állt mögöttem: virológusok, járványügyi és kommunikációs szakemberek. A háziorvos férjem is nagy segítségemre volt: továbbadta nekem azokat a kérdéseket, amelyekkel a betegei napközben megkeresték. Ennek köszönhetően tudtam, mely témák foglalkoztatják az embereket, ezekre kérdés nélkül is tudtunk válaszolni. Az operatív törzs ülésein pedig egy asztalhoz ültek a különböző területek szakemberei, és hozzátették a közöshöz a saját tudásukat. Ez kiváló kezdeményezés volt, összeadódtak az ismeretek, igyekeztünk megtalálni a legcélravezetőbb utat a rendelkezésre álló tudás birtokában. Sokat tanultam ez idő alatt másoktól, és csak remélni tudom, hogy ők is tőlem.

Kaptak hideget-meleget, de összességében hogyan értékeli a járványkezelést?
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézménye, a Nemzeti Népegészségügyi Központ és az operatív törzs a járványkezelés zászlóshajója, az ember pedig nehezen mond véleményt a saját munkájáról. Jobb, ha mások teszik meg. Mindenesetre folyamatosan, naprakészen, szigorúan követtük az újabb és újabb friss ismereteket a vírusról. Ennek köszönhetően idejében, sőt korán – ami egy járványnál kiemelten fontos – biztosítani tudtuk a védekezéshez szükséges valamennyi lehetőséget. Most, hogy már értékelni is tudjuk a hozadékát, kimondhatjuk, hogy előremutatóan hoztunk döntéseket.

Egyre világosabban látszik, hogy a négyhavi rendszerességű oltás nem tartható, az Európai Gyógyszer­ügynökség állásfoglalást adott ki, felhívva a figyelmet, hogy a sűrű emlékeztető vakcinák gyengíthetik az immunrendszert. Akkor hogyan készüljünk a lehetséges következő hullámokra?
Sokan szeretnék tudni, ahogy azt is, mikor lesz vége ennek az egésznek. Mindenki azt reméli, hogy végre túljutunk már a sok hullámon, vagy nem lesznek olyan intenzívek ezután. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint velünk marad a vírus, de közben megszelídül, és egyfajta influenzaszerű tüneteket okozó kórképet mutat majd. Jelen tudásunk szerint így tűnik, de nem tudom, hogy a vírus is így tudja-e. Váratlan dolgok mindig történhetnek. Egyes tudósok szerint fel kell készülnünk egy újabb, nagyobb frekvenciával ránk törő járványra, hiszen a járványok idejét éljük, számolnunk kell az éghajlatváltozással és rengeteg egyéb tényezővel is. Úgy gondolom, az egészségügy készen áll egy gyors, naprakész és ütőképes járványügyi rendszer fenntartására, gondolok itt a laboratóriumi hálózatra, a magas szintű labordiagnosztikára és a saját oltóanyag előállítására is.

Nem állunk jól a népegészségügyi mutatókban, sok magyar szenved daganatos megbetegedésben, cukorbajban, és még sorolhatnánk.
Valóban, rengeteg feladata van a népegészségügynek, de ez világviszonylatban így van. Számos krónikus megbetegedés magas arányban fordul elő Magyarországon is. Ez nem újdonság, évtizedek óta hurcoljuk a terhet a hátunkon; elsősorban a szív- és érrendszeri, a daganatos megbetegedésekre, valamint a cukorbetegségre gondolok, aminek előfordulása ráadásul nő. Utóbbi a koronavírus-fertőzés szempontjából is jelentős rizikótényező: a nem karbantartott cukorbetegeket tizenhétszer nagyobb eséllyel betegíti meg súlyosan a korona­vírus, mint azokat, akik nem szenvednek a betegségben. Széleskörűen szeretnénk levonni a tanulságokat, mert bár úgy gondolom, minden lehetőséget elérhetővé tettünk Magyarországon – gondoljunk csak az alkalmazott terápiákra –, nincs a világon semmi, amit ne lehetne jobban csinálni.

A járvány elején hiánycikk volt a covidteszt, aztán megnyílt a tesztelés lehetősége különféle laborokban, majd kaphatóvá váltak a magunk által alkalmazható gyorstesztek is. Viszont jó ideje sokan panaszkodtak amiatt, hogy drágák az eszközök, mire a kormány lehetővé tette, hogy a patikák mellett a kiskereskedelmi egységekben és a benzinkutakon is lehessen vásárolni. Miért csak most?
Irányadó lehet ezeknek a szelfteszteknek az eredménye, de az egészségügyi ellátórendszernek meg kell erősítenie őket professzionális tesztekkel, akár gyorsteszt, akár pcr formájában.

Csakhogy ezekből nem végeznek eleget. A járvány kezdete óta elvégzett tesztek számában az utolsók között vagyunk Európában. Miért?
Akinek szüksége volt tesztre, annak rendelkezésre állt. Nem tudok mondani még egy olyan rendszert, ahol csupán egy telefonhívásra volt szükség, és házhoz ment a szolgáltatás, hála az Országos Mentőszolgálatnak. Senki nem maradt ki a lehetőségből. Amióta pedig elérhető az oltás, azt részesítjük előnyben. Sajnos azt láttuk, hogy egyes időszakokban csökkent az oltakozási kedv, de az újabb akcióban megint többen veszik fel a vakcinát.

Február 15-e helyett május 1-jén lép életbe az oltási igazolvány. Kimondhatjuk, hogy orvosi értelemben a hat hónapja vagy még régebben felvett második vakcina kevéssé hatékony?
A vizsgálataink egyértelműen igazolták, hogy javasolt a harmadik vakcina felvétele. Elsősorban amiatt, mert a vírus gyorsan képes mutálódni, a régebben beadott két dózis már nem ad elégséges védelmet. Nagyon változékony vírus ez. Találkoztunk korábban is világjárványokkal, a kórokozó akkor is átment kisebb változásokon, de ilyen nagymérvű változást egy járvány ideje alatt vírus még nem vitt véghez.

Jogerős ítéletben kimondta a Fővárosi Törvényszék, hogy nem tilthatja ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma a sajtót a kórházakból. Mit gondol erről?
Látogatási tilalom van a kórházakban, éppen azért, hogy ne hurcoljuk jobbra-balra ezt a fertőző betegséget. Másrészt az orvosoknak és ápolóknak minden idegszálukkal a betegekre kell figyelniük. Ez a sajtóra is vonatkozik. Az Emmi az intézményvezetői döntésekkel összhangban adott segítő tájékoztatást a megoldásra. Folyamatosan informáltuk a médiát, erről szólt a beszélgetésünk első fele is, a média további érdeklődését szabályozza és biztosítja a kihirdetett kormányrendelet.

Miből merített erőt az elmúlt időszak adta óriási terhelés alatt?
Először is jegyezzük meg: a járvány még mindig tart. Gyakran érzékelem a környezetemben, hogy azzal, hogy vége szakadt a napi szerepléseknek, azt feltételezik, hogy csökkentek a napi feladatok. Csakhogy a jelenlegi járványkezelés is ugyanúgy tizenkét-tizenhat órás munkát követel. Noha nem szerepelünk minden áldott nap a tévében, az információkat most is közreadjuk. A napi tájékoztatás sem szűnt meg, csak másfajta kommunikációra tértünk át. A munkatársaim az ingyenesen hívható 1812-es vonalunkon várják a hívásokat, ahol tájékoztatást adnak a védőoltásokkal, a koronavírussal, a betegség megelőzésével kapcsolatban, és információt nyújtanak a hatályos jogszabályokról, rendelkezésekről is. Nem változott semmi, ugyanaz a heroikus munka folyik most is. Ebben a helyzetben ki kell tartani a végsőkig. Nekem ez ad erőt. Óriási felelősség ez, a súlya megadja a mindennapi adrenalint. Szerencsére a munka­társaim is rengeteg erőt adnak, és fontos támaszt jelentenek a családtagjaim, akik teljes mellszélességgel mellettem állnak és drukkolnak. Nagyon fontos az ajándékba kapott hitem. Ez elkísér életem végéig. Bármit tesz is az ember, ez megadja a szükséges hátteret. A környezet, a kihívás és a feladatok mindig változnak, ez a stabilitás megtart.

***

személyesen

***

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán